Anyámk haiku versei

balettcipőben
egyensúlyoz kecsesen
idegeimen

hajnali kávém
illata ébresztene
ha nem én főzném

kicsomagolta
levendula illatát
a nyári szellő

a magány éjjel
jön és kelleti magát
ő nem kell társnak.

bizonytalanság
hegyét megmászni nehéz
segítség nélkül.

hajnalban mezőn
guruló harmatcseppek
közt ébred a nap

felhőn csücsülve
hold tekint le a földre
rajzolja utam

asztalfiókom
sok kis szómozaikkal
tömött súgólyuk

hajnal is pirult
álmom látva kakukknak
szólt ébresztőért.

nyárfán éneklő
madaram már hajnalban
takaróm lopja.

árvalányhajat
cirógat vigasztalva
a nyári szellő

most ne szólj semmit.
hagyd a gyertyát leégni
nekünk gyújtottam.

Öreg diófám,
átölelem derekad.
Titkunk könnyeim.

dalol a mező.
pásztortáska csengettyűz
katáng kékjének.

rozsdás szavakhoz
keresem én a smirglit.
csiszolni kell még.

hulló falevél,
tenyerembe simulva,
anyjáról mesél.

szentjánosbogár
tücsökzenére riszál,
hangyák nevetik.

várom a hajnalt.
gyertyám már csak hunyorog.
unja az éjjelt.

búzatáblában,
pipacsok között kötök
békét, magammal.

Sorsom egy lista.
kevés még a kihúzott,
bakancsom sincs még.

Szerelmes bogáncs,
visszahúzza tüskéit
párjához bújva.

Hiába a köd.
Nem takar mindig mindent.
Múló lepel az.