Balázs József BAZSI haiku versei

didergő csöppnyi
énekesmadár - dalom
nincs - csonttá fagyok

hamvaidtól most
szebbé vált a táj lelked
hullámként csobban

elszáradt virág
vérfoltja a hó alatt
ide nem ér nap

megalkotott vers
kimondatlan szavakban
vibrál az érzés

bizarr véletlen
találkozás már szinte
tündér látomás

meszelt Angyalzug
falrés tövén pitypang hajt
holt nyirkos árnyban

merre vagy lelked
száll emléked itt marad
velünk míg élünk

fölcsillanó az
emlék jelenléted most
bennem bont tavaszt

hol átmentél a
csillagrobbanás sebet
tépett az űrben

átrepült oda
veled létem igazi
valós értéke

élet s elmúlás
mint virág léte illan
színes villanás

csillagködökön
túl vagy szívemben űr lesz
most s mindörökké

ezernyi apró
tört gyémánt emlékszemcse
vérzik szívemben

szívem angyalzug
ide rejtettem rólad
minden emléket

mennyi apró seb
láthatatlanul sajog
rejti jó modor

gubancolódott
spárgán vonaglik jövőnk
ennyi a világ

ágrácsokból font
kalickában vergődik
jövőm angyala

gyáva magány a
sors csak maradjak annak
ki voltam s vagyok

évfordulók sok
fölszakadt sebbel vérzők
be nem hegednek

lelkem nyikorgó
kapuján özönlenek
be kétségeim

pókhálós szívvel
fátyolos szemmel várlak
karácsony fénye

kis Jézus fölsír
anyja megsimítja - zöld
a Luca búza

győzedelmes ki
áldozatra kész akár
szent vagy földi lény

a fehér lapú
könyvek bukdácsolva mint
galambok szálltak

a macskafejű
köveken szikrát hányva
patkók csattogtak

megfejthetetlen
ahogy újra szétnyitod
édes csapda ez

régi vétkeim
lelkem törött ablakán
kitekintenek

táplálja vágyam
létezésed angyalként
simítja arcom

kőmorzsalékká
mált arcod szárnyad - lábad
sírkő tartja még

ölel az angyal
ebben a vad szélben majd
suhan vagy zuhan

sok szót szól a száj
írt szavaid fegyelmezd
rendezd verssorba

sírjához téli
alkonyban nem jutottam
vad szél elűzött

fázós karácsony
belül reszketek rideg
világba születsz

nem sejthetitek
nem tudhatjátok kik a
Három Királyok

örömhírt hoz az
angyal csapdosó szárnnyal
verdeső szívvel

nem földi mérce
rejtezkedő fájdalmunk
a létezésben