Balázs József BAZSI haiku versei

arcomba süt most
a fény üzenet tán vagy
csalóka remény

cafatokra tép
a halni készülő szél
végső ereje

omló vakolat
fáradt arcomon - csak könny
mosta tisztára

eső és könnyek
kaleidoszkópján át
nézem a jelent

világ végtelen
hallgatását hallom a
zokogó halált

rezgő felhők és
levelek szálló homok
borong majd ragyog

dús aranyozás
tarka színek rendjében
titkok rejtőznek

duruzsolgató
fáknak dőlve angyalok
álmodtak ébren

becsületesség
többnyire gyávaságból
sarjadva fakad

szem muzsikája
rólad e kép szépséged
fénylőn mutatja

múlt a jelennel
összefont álom szinte
tudathasadás

paradicsomi
múltam széttört kristálygömb
nem lesz ép soha

kaleidoszkóp
fényt szűr a diófalomb
szivárványosan

bizsergető vágy
tüskés bozótként ölel
ne halj meg remény

a háromnegyed
évszázad hetvenöt év
nos mennyi van még

torzító tükör
a vágy mindent megbocsát
angyalként látod

könnyfátyolon át
távolodsz céltudatos
végső döntésed

lelkem szétszakadt
köntöse nem véd csupasz
érzékeny membrán

kinyílt rózsa vagy
bársonyszirmod rám simul
tüskéd szívig ér

minden emberről
s lóról szólt - még én is - hogy
milyen jó együtt

éj árnyékát ha
fölriadva megdobom
holdfényfolt marad

eső gyöngyfüzér
vörös virágon szép szó
zeng női szájon

homlok homlokhoz
ha ész nem is áramlik
csak a szeretet

homlokodon a
szenteltvíz cseppje csillan
a gyertyafényben

térdeléstől mély
kopott márvány idő s a
hit alkotása

vadul mulató
korhely szél pirkadatkor
csöndben hazatért

Hold ezüstjét a
toronytető nappalra
is megőrizte

visszatekintek
mert mögöttem már minden
szóra érdemes

aranyló tarlón
varjak gyászmenete a
nyarat kíséri

a vigasztalást
az emberek s az órák
szűkösen mérik

így imakönyvbe
préselt virág illata
színe múlik el

ellenségem nem
is keresett a boldog
emberek között

úriember nem
tér vissza kísérteni
a másvilágról

az ész nem minden
a szív másképp működik
hiányzol nagyon

angyal suhan a
tó fölött hófehér lény
tán kecses kócsag

nem való nekem
már a vágy - tévedsz azért
bámullak tovább