Balázs József BAZSI haiku versei

nem kell szánalom
ha tudom megteszem és
úgy amint régen

sem gyöpös poros
nem vagyok - divatjamúlt
is lehet érték

ti akik hisztek
még bennem kinyitjátok
bezárult lelkem

holdfénytócsán ha
átlábalok kis bajból
a nagyba jutok

megébreszt álmom
máris visszavágyom hol
őt újra látom

sötét reggelen
a Hold még az égen jár -
eltévedt talán

reggeli után
mámoros faun karján
szundít rút feje

rozébor színű
szád s bőröd pírja alvó
vágyam fölszítja

szélvihar dúlja
ligetem szilánkosra
zúzva a szívem

felhők tükre a
víz s a szemed sugallja
mi a végtelen

árkádiai
liget kopott díszletét
átfesti az ősz

őszi délután
fényben sincs hiány így a
napon szunnyadok

bőgő bikák dús
vér a dúlt patanyomban
pusztulás várna

szép nimfáim már
őszbe fordultam én is
akár a táj - s fáj

nedves testedre
tapadt színes avar jó
mert alig takar

ajkadról nektárt -
csókot szüretelek néz
a részeg Bacchus

futó csók számra
Vénusz lássa durcásan
vad féltékenyen

sötét rejtette
csend - lomb sem leng nem zajong -
nyárvég oly közel

szép márvány nimfám
ölén nőtt rőt mohába
vágyam suttogom

gyertyabokrokon
apró lángként pillangók
rezgőn vibrálnak

mennybolton szétszórt
csillagok közt ragyogni
halhatatlanul

élek - küzd bennem
a lélek a vágyteli
test kínjaival

borostyán színű
délután fátyla leng s a
faunvágy ébred

síp és madárdal
ébreszti Vénuszt esti
csillagútjára

a faun fügét
fal édes leve csordul
méh dong s ő kacag

fuvolámon a
vágy dallama rezeg - nőm
táncot lejt nekem

hattyúszárnyként holt
levél rebbenve zizeg
törékeny szépség

új szarvam készül -
nimfám kentaur hátán
már messze vágtat

keringek forgok
a lombok az ég pörög
végül eldőlök

fehér hattyútoll
a halódó hattyútól
hallott dalt írja

nincs Hold sem csillag
mozdulatlan felhők a
ég rám haragos

Vénusz ne kísérts
kelj föl mellőlem s légy az
esthajnalcsillag

sápadtnak látszik
még a Hold már alkonyul
sípom felrikolt

kis szeretetért
jövök hozzád - életem
összes lova vagy

édes dallamú
fuvolám szép délutánt
idéz - míg voltál

két vén faun holt
nimfát idéz - mi élünk
de most már kiért