Barna Júlia
ha nem tanulod
meg a leckét majd újra
feladja a sors
Barna Júlia
ködfátyol alá
rejti az ősz gyönyörű
pusztításait
Barna Júlia
mindenki mindent
félreért - magyar-magyar
szótárt keresnék
Barna Júlia
sértés: nem veszem
zokon - hibák rácsa közt
mindenki fogoly
Barna Júlia
lobbanó piros
lángokra emlékeznek
a kormos falak
Barna Júlia
a rossz emlékek
polca értékesebb: mind
tanít valamit
Barna Júlia
kinyúlt pulóver
a testem - nem dobom ki
itthonra jó lesz
Barna Júlia
ne vesd el magját
a gyűlöletnek - tudd, hogy
évelő növény
Barna Júlia
A szerelem jön-
megy - a viharkárokat
ki fizeti meg?
Barna Júlia
egyre gyorsabban
lapozza az életem
könyvét valaki
Barna Júlia
az idő elszáll
mint kővel felriasztott
madárseregek
Barna Júlia
ősz könnyei már
életünk közelítő
telét siratják
Barna Júlia
őszi délután
hideg szívében borzong
minden ami él
Barna Júlia
a csendben annyi
dal a szürkében annyi
szín van - mint benned
Barna Júlia
Mount Everest:
felhőkkel olvastatja
titkait a hegy
Barna Júlia
ráncokat rajzol
kívül az idő - lélek-
ráncot elsimít
Barna Júlia
nem az marad a
halállal aki elmegy -
aki itt marad
Barna Júlia
fehér bot nélkül
vakon tör át a sorsán
minden halandó
Barna Júlia
fényűző élet
nem gyújt fényt sötét agyban
sem üres szívben
Barna Júlia
kezed nyújtani
nem mered de vágyod az
elérhetetlent
Barna Júlia
mindig másfélék
a rám omló másnapok
én is változom
Barna Júlia
az ember bűne:
kicsiségét feledve
gőg lángjában ég
Barna Júlia
titkokat suttog
rózsa a szélnek de az
szétfújja mindet
Barna Júlia
hangos szavamtól
fán hintázó levelek
hullni kezdenek
Barna Júlia
végtelen kékben
a fecske utat talál -
és te a földön?
Barna Júlia
papírhajóra
teszem használt álmaim
vízre engedem
Barna Júlia
a nyár emléke
rövid ruhában csupasz
fák közt didereg
Barna Júlia
belső szobába
zár a másokkal meg nem
osztott igazság
Barna Júlia
álmodni szépet
ébredni emlékezni -
az élet ennyi
Barna Júlia
egymásra másolt
tegnapokból épül a
ma és a jövő
Barna Júlia
akkor öregszel
ha felháborodni sem
tudsz már rendesen
Barna Júlia
lehetne sok szép
évem még de néha a
sors kettőt lapoz
Barna Júlia
engedd menni az
elmenőt üdvözöld a
hozzád érkezőt