Barna Júlia
erős légy mindig
hisz terheket viselni
jöttünk világra
Barna Júlia
érett kalászból
búzaszem - a magányból
érett vers pereg
Barna Júlia
a fényt színekre
tördeli az ősz - együtt
mégis egészek
Barna Júlia
ha nem álmoknak
hanem emlékeknek élsz -
megöregedtél
Barna Júlia
minden élőlény
rokon - a fűszál is meg-
borzong ha fázom
Barna Júlia
köd-kabátot ad
az utca rád - új trend a
láthatatlanság
Barna Júlia
szemében olyan
voltam mint soha: lényem
legfelső foka
Barna Júlia
szélben keringő
levél vágya: még vissza-
szállna az ágra
Barna Júlia
az ősz itt járkál
de még esztelen lobog
szívekben a nyár
Barna Júlia
hervadás mossa
virágok arcáról a
nyári ragyogást
Barna Júlia
madarak szállnak
földről az égre viszik
tekintetemet
Barna Júlia
szél legyezi a
fákat lesodor néhány
arany levelet
Barna Júlia
körhintát játszik
az idő: forgat, pörget,
de majd leszállít
Barna Júlia
légy vándormadár
aki útjelzés nélkül
is hazatalál
Barna Júlia
szorongás épít
földszintes gondjaidra
emeleteket
Barna Júlia
az ősz sóhaján
fecskék repülnek délre
velük megy a nyár
Barna Júlia
teremts világot
három sorból ahová
elmenekülhetsz
Barna Júlia
haikut írok
a pillanat szárnyára
festek jeleket
Barna Júlia
minden kérdésre
bujkálnak válaszok a
csendben valahol
Barna Júlia
az ősz lejtőjén
sokáig sodródik még
néhány nyári kép
Barna Júlia
ősz sír bennem is
emlékek sárgulnak - szél
fújja szerteszét
Barna Júlia
nem halt meg a nyár:
az utolsó virágok
illatában leng
Barna Júlia
tarka szoknyában
táncol az ősz - a zene
egyre szomorúbb
Barna Júlia
törött vázák a
rég kidobott virágok
illatát őrzik
Barna Júlia
bonyolult úton
jutunk el az egyszerű
igazságokig
Barna Júlia
holnapot tervez
az agyam de szívem a
tegnapban nyaral
Barna Júlia
a csend hálóján
fennakadt gondolatok
zajba fulladnak
Barna Júlia
az életedből
gyönyörű festmény helyett
csak falfirka lett
Barna Júlia
álom szájában
forognak a nappal kis
eseményei
Barna Júlia
mindig kékebb a
messzeség - mindig szebb az
amit el nem érsz
Barna Júlia
egykori szobrok
pálcika-emberekké
fogytak szememben
Barna Júlia
sárga levelek
között az elmúlás halk
zenéje kering
Barna Júlia
őszi kert fölött
madár suhan ívet ír
az alkonyatra
Barna Júlia
izzó színeket
gyújtanak az őszi nap
fáradt csókjai
Barna Júlia
ősz-tündér festi
a fákat képzelete
színesben szárnyal