Barna Júlia
a hó megváltja
a világot az őszi
fák bánatától
Barna Júlia
benned van a lét
és a nemlét csodája
hűs borzongása
Barna Júlia
a boldogság nem
tanít semmire az csak
nyári szabadság
Barna Júlia
létünk összegyűrt
selyme szétfoszlik majd a
kék végtelenben
Barna Júlia
a hétköznapok
házán ablakok nyílnak
a karácsonyra
Barna Júlia
hosszú a múlt a
jövő rövid de még mind
enyém a jelen
Barna Júlia
padlón koppannak
szavaim nem fogod fel
kisöprök mindent
Barna Júlia
interakció
a vers a lelkek között
néma párbeszéd
Barna Júlia
szakítás után
fogalmazd újra ki volt
ő és ki vagy te
Barna Júlia
a vonalat nem
lépted át amelyen túl
valami szép várt
Barna Júlia
hetvenegy éve
indult az előre- és
visszaszámlálás
Barna Júlia
akit el lehet
veszíteni őrizni
sem érdemes azt
Barna Júlia
azt mondod ismersz
pedig én sem tudok még
magamról mindent
Barna Júlia
hangos szavaid
takarják el a csendet
hol békém lakik
Barna Júlia
mellettem suhan
el valaki futólag
megérint sorsa
Barna Júlia
az élet csúszós
lejtőn kapaszkodás nem
diadalmenet
Barna Júlia
lombok rejtekén
éveimet számolja
egy álmos kakukk
Barna Júlia
foszlány-fény ül az
ágon mint halvány remény
az éj közepén
Barna Júlia
vers-évszakokban
esős hűvös november
lelke sírdogál
Barna Júlia
nádtetős házak
fehérre meszelt múltját
őrzi az utca
Barna Júlia
ne plakátold ki
arcodra az érzést győzz
vagy veszíts csendben
Barna Júlia
ha nem hiszed el
hiába kopogtat az
ajtón a csoda
Barna Júlia
hallgatásod a
megértés esélyének
jeltelen sírja
Barna Júlia
sárga levelek
rongyos szőnyegén vezet
az út a télbe
Barna Júlia
állj meg csodáld a
pozitív előjelű
véletleneket
Barna Júlia
lehullok újra
érzések túlzásai
közül a földre
Barna Júlia
az éj folyója
feketén árad halvány
hold mosolyában
Barna Júlia
vagy semminek nincs
oka vagy minden érted
és miattad van
Barna Júlia
gondod az idő
átlapozza holnap már
más kihívás vár
Barna Júlia
várok míg kékebb
lesz az ég több reménnyel
ringat mosolya
Barna Júlia
a szobrász kőről
a költő a szavakról
vés felesleget
Barna Júlia
az idő gyöngysort
fűzött emlékeimből
torkom szorítja
Barna Júlia
nincs fekete nincs
fehér csak végtelen sok
emberárnyalat
Barna Júlia
az ész ezerszer
megmondta már nem lehet -
a szív nem enged
Barna Júlia
lehetetlenség -
ez a szó bezárt ajtó
a csodák előtt