Bazso72 haiku versei

Így átgondolva
a tegnapot, ma inkább
nem gondolkodom.

Bonts most vitorlát,
hajót álmodtam neked,
hogy szél lehessek.

Távozó lélek
tiszteleg a test felett,
üres a templom.

A jó ember csak
érinti a vir(l)ágot,
le nem szakítja.

El-elmerülve
úszunk saját magunkban,
sehol egy sziget.

Vannak hibáid,
magamban szerettelek
tökéletesre.

Vén fatörzs vagyok,
mit tudok a világról,
súgták a lombok.

Akartam lenni
valaki, de most már csak
lenni akarok.

Mint vízen a szenny,
nem fogadja magába
lelkem a rosszat.

Lábaim néha
már nem visznek, de hitem
szárnyai épek.

Semmit markolod,
de nyújtsd csak ki a kezed,
ott a végtelen.

Egy rügy kipattan,
egy másodpercnyi idő,
egy emberöltő.

Minden kis fűszál
tudja, hogy mi a dolga
- nőjünk fel mi is.

Bejárhatod a
világot, de befelé
végtelen az út.

Ha pozitív vagy,
marad legalább ötven
százalék esély.

Tavaszi szél visz
jácintparfümbe mártott
vallomásokat.

Bomló meggyvirág,
menyasszonyommá lett ma
az egész világ.

Egyszerű vagyok,
mint egy szeg, ha kezedben
van a kalapács.

Neked üzennék,
de hogyan is szólítsak
egy vadvirágot.

Újuló remény,
sötétlő vizek tükrén
a déli napfény.

Hallod a fákat?
Csend a létezés hangja,
gyökérből jövő.

Ez a tél most más,
átérzem, amit a fák,
lelkem meztelen.

Későn jött tavasz,
csak azért is virágzom,
de már nincs kinek.

Kettesben könnyebb
egy szerelmi bánatba
belefulladni.

Anyai szívhang
a világ első szava,
lelki iránytű.

Csak a hold ragyog,
tóba fagyott csónakom
tavaszt álmodik.

Folynak az évek,
mosolyárkok nyelik el
a könnyeimet.

Ég és föld között
lelakatolt csendkapu,
sose érsz haza.

Mire elindulsz,
már régen nincsen ott az,
amiért mennél.

Napnyugtával hál
a béke, hogy reggelre
remény szárnyaljon.

Menjek, maradjak?
Megtarthatja-e a fa
levélgyermekét?

Ha jártál fényben,
utána már nehéz lesz
árnyékben élni.

Hallgatnak a fák,
csak a téli szél fújja
magányos dalát.

Rőzsét gyűjt a vágy,
önmagát elégető
izzó körforgás.

Mennyi az elég?
Egy szárítókötélre
csipeszelt levél.

Élet üllőjén
nem a kalapács formál,
hanem a csengés.