BG Gabi haiku versei

Fényből glóriát
fon a hajnali napfény
vén fűzfák fölé.

Csodára nyíló
ablakszemek bámulják
a kelő napot.

Ajtón egy levél,
rajta bronzos betűkkel:
Itt jártam. Az Ősz

rozsdás mászóka
alá sárga pitypangot
ültetett a szél

Faágak közé
lopózó ezüst holdfény
fiókát altat.

Zátonyok között
hánykolódó csónakunk
nem bír több vihart.

Tépett kottából
fák között az őszi szél
gyászzenét játszik.

Komor tűzfalon
repkény alatt álmodik
a múló idő.

fülemüle szól
szívemnek mily kedves dal
szerelem-emlék

Senyvedő zsályám
tavaszi friss záportól
új erőre kap.

Ég szakadt selymét
felhőkkel foltozgatja
a hajnali szél.

ezüst csiganyom
ablakpárkányomra írt
hieroglifa

Mint táncoslányok
ringnak piros szoknyában
kacér pipacsok.

Kályhán almahéj -
illata múltidéző,
kisgyermek vagyok.

Széna illata
édes emléket idéz:
volt egy régi nyár.

halk zizegéssel
lehulló falevélen
ezüst ökörnyál

friss forrás fakad
rég kiszáradt mederben
új ér csörgedez

toprongyos koldus -
arcára barázdákat
vésett az idő

nagy arany tányér
júliusi égbolton
a vén telihold

Falak közt csend kong,
némán üvöltő közöny
ül a homályban.

Mint sebzett madár,
nagy fekete felhő ül
almafám hegyén.

Magányos hajnal -
a csonkig égő gyertya
utolsót lobban.

öreg platánfák
nap felé integetnek
kopasz águkkal

Megfakult képek -
szobám kormos faláról
múlt üzen velük.

cinkeszó ébreszt
ablakpárkányomra hullt
három hópehely

gyűlnek az árnyak
pókhálót sző az este
messze harang kong

Zajlik a Duna,
fauszadékot sodor
jeges áradás.

orgonacsokor
régi emléket ébreszt:
Anyámnak viszem

Ólomüvegen
átsütő napfény játszik
templom csöndjében.

Szétzúzott álmok -
törött tükörbe nézve
szilánkos a múlt.

Havat hord a szél,
kopasz faágon fagyott
levél hintázik.

Halvány csillagok
fénylő ékkőnek tűnnek
korom-szín égen.

Egyszer emlék lesz
hajnali tearózsa
édes illata.

tenger sós ízét
hozza a hajnali szél,
kagylóba rejti

Rozsdás falevél
kapaszkodik az ágon
ősszel dacolva.

Tikkadt rét fölé
csillagot gyújt az este,
esőt permetez.