Bihari Enikő
Csöppnyi angyalka,
fehér szárnyát kitárva
tavaszt hirdeti.
Bihari Enikő
Jégcsap könny pereg,
a tél szótlan dalára
némán felelnek.
Bihari Enikő
A szél mesél még,
jeges ujja kopogtat
fagyott ablakon.
Bihari Enikő
Fagyos reggelen
hóvirág nyitja szemét,
napfényre várva.
Bihari Enikő
Csöndben érkezik,
mint egy csendes megérzés,
hogy itt a tavasz.
Bihari Enikő
Hófehér szirma
remeg a hideg szélben,
mégis mosolyog.
Bihari Enikő
Apró harangok
rázzák fel a téli csend,
még álmos lelkét.
Bihari Enikő
A jégcsap cseppen,
hóvirág hajt ki csendben,
tavasz kezdődik.
Bihari Enikő
Elolvadt a jég,
hóvirág lép helyére,
élet indulhat.
Bihari Enikő
A vers csak sóhaj,
mely a lélek mélyéről
halk zenévé lesz.
Bihari Enikő
Szépen írt betűk
füzérek a végtelen
tiszta égbolton.
Bihari Enikő
A szó partot mos,
akár a tenger habja,
formálja lelkünk.
Bihari Enikő
Versek virága
illatozik a sorok
között csendesen.
Bihari Enikő
Egy apró mondat
mindent megváltoztathat,
sorsok dőlnek el.
Bihari Enikő
Fényből szőtt szavak
sötétségben is élnek,
reményt hordoznak.
Bihari Enikő
Ha semmi sincs már,
a szó akkor is marad,
mint hűséges társ.
Bihari Enikő
Odafent ragyog
minden, amit nem látunk,
mégis ott lakunk.
Bihari Enikő
Hó takar mindent,
a világ puha álmot
sző a lelkeknek.
Bihari Enikő
Tükörbe nézek,
a szemedben látom azt,
amit hinni kell.
Bihari Enikő
Felhővölgyeken
ring a sorsunk hajója,
szél az iránytű.
Bihari Enikő
Köd fátyla lebeg,
ősz fákra hajlik halkan,
titok fed mindent.
Bihari Enikő
Fák közt bolyongok,
árnyak ölelik lelkem,
új nap nem jön el.
Bihari Enikő
Csillagok fakók,
szemük nem ragyog többé,
az ég is gyászol.
Bihari Enikő
Mezei pipacs,
vérpiros folt a zöldben,
szépsége ragyog.
Bihari Enikő
Emlékeid közt
lapoz a szél könnyezve,
elvesztett idő.
Bihari Enikő
Köd ül a tájon,
szívem mélyén csak sötét,
eltűnt reménység.
Bihari Enikő
Csend ül az ágon,
madarak sem dalolnak,
csak a szív zokog.
Bihari Enikő
Eső kopogtat,
ablakom fájdalmat sír,
csend válaszol rá.
Bihari Enikő
Száraz patakban,
kiszáradt könnyek nyomán
nem zöldell remény.
Bihari Enikő
Kavicsok között
számos elgurult álmot,
elnyel a tenger.
Bihari Enikő
Túl sok az álarc,
fakóvá vált az élet -
hol az igazság?
Bihari Enikő
Álarc mögött én,
álarc mögött te - vajon
kik is vagyunk mi?
Bihari Enikő
Csillogó maszkok
rejtenek el mindent, mi
emberré tenne.
Bihari Enikő
Álarcot öltünk,
hazugságba burkoljuk
törékeny lelkünk.
Bihari Enikő
Vízparti nád közt
kacsák suhannak tova,
idilli látvány.
Bihari Enikő
Híd két hegy között,
tavaszi szivárvány mit
eső és fény szőtt.