Bihari Enikő haiku versei

Vízparti nád közt
kacsák suhannak tova,
idilli látvány.

Híd két hegy között,
tavaszi szivárvány mit
eső és fény szőtt.

Halk patak csobog,
köveken fut át lassan,
időtlenségen.

Hajnali dérrel
fák ezüstbe öltöznek,
tél csodája ez.

Levélen csepp ül,
csillogva, remegve vár,
hogy nap ölelje.

Őszi erdőben
száraz levelek sírnak
utolsó táncot.

Egy csapatot is
összekovácsolhat a
nevetés. Kezd el!

Sebeket gyógyít
és elűzi a csendet
a jó nevetés.

Alszik már a hold,
hajnal derengő fénye
űzi az árnyat.

Rózsaszín égbolt,
első fény sugara hív,
madárdal ébreszt.

Puhán simogat
hajnal fénye, útjára
engedve álmom.

Holdfény öleli
a hálás földet éjjel,
csendben álmodik.

Szívem most pihen,
hála csendje átölel,
Isten melegít.

Esőcsepp hullik,
hálát suttog a mező,
új élet fakad.

Hajnali fénynél
hála ébred lelkemben,
köszönök mindent.

Hála kövére
lépünk mindennap amely,
új utakra hív.

Reggeli fényben,
hála virága nyílik.
köszöni szívünk.

Szép betűk hátán
szavak szárnyán repülve
békét álmodok.

Harmatgyöngy ragyog,
hajnal csendje megölel,
ébred a város.

Susogó fákon
hajnal fénye kúszik át,
hűs szellő suhan.

Pirkadó égbolt,
hajnal fénye megtöri
az éj csendjét most.

Bíbor színekben
fürdik a hajnali fény,
minden újra él.

Szél susog halkan,
hajnal fénye átszövi,
árnyékok táncát.

Ébredő erdő
vágya tavasszal, zengő
madarak dala.

Vörös lángokat
festve esti fény ragyog,
alkonyi égen.

Újjászületést
hoz a tavaszi szellő,
ébred az élet.

Dér csillan a fán,
hideg éjjelek álmán
fagyos csend alszik.

Őszi esőcsepp
puhán koppan a járdán.
Szomorú dallam.

Esőcseppek közt,
hullnak álmaink nagyobb
célokká nőve.

Fáradt kezekkel,
megérintjük végül majd
célunk édesen.

Tüzes napsugár,
tengerparti csend honol.
Homokban lábnyom.

Hulló levelek,
a föld puha ölében,
titkos üzenet.

Ősz suttogása
Átöleli a tájat.
Csendes elmúlás.

Csendes éjszakán
dér csillog a föld felett,
sápadt Hold alatt.

Hajnali harmat
megfagyott egy fűszálon,
dér csókolta meg.

Lombok susognak
madarak víg dala száll.
Erdő ébredez.