Bihari Enikő haiku versei

A remény velünk,
tart, bennünk van, onnan ki
sem szakítható.

Vannak helyzetek,
amiket nem szó old meg,
hanem az idő.

Ha minden nap jól
menne, meglepetés nem
maradna benne.

Ha nem lehetsz az
égen csillag - légy mécses
az otthonodban.

A szeretet az
Isten szép adománya.
Őrizd meg híven.

A szeretet úgy
árad mint a napsugár.
Csöndben és mindig.

Ha kialszik a
fényünk csak egy szikra kell
hogy újra égjünk.

Az élet dal, mely
tele van érzelmekkel.
Lelket érintő.

Az élet színpad.
Egyszer dráma megy rajta,
máskor bohózat.

Lelki békéddel
Teremtsd meg a végtelent!
Használd a csendet!

Az ég tavában,
Bárányfelhők fürdenek.
Vígan csobbannak.

Ott van a tavasz,
Minden egyes virágban.
És minden szárban.

Ismeretlenhez
a sötét végtelenbe
szól könnyes szavam.

Napfény zuhogva,
Csipke finom levegőt,
Frissítve ölel.

Téli a pompa,
Az illatok lelke leng.
Hófehér minden.

Őszi szél lapul,
Borzas cserjések fölött.
Finoman csipked.

Légy őszinte és
csak a becsületre adj!
Így lehetsz csak nagy!

Ember a földre
Őszintének születik.
Csalóként hal meg.

Nincs egyforma sors.
Sorsodtól nem futhatsz el.
Ne is szállj harcba!

Levél csörrenve
Ropog a lábunk alatt.
Avar muzsika.

Őszi avarra,
Csókot hint síró levél.
Fákra álom száll.

Fagyos hajnalon,
Belepett mindent a dér.
Harmat virágzik.

Fagyra virradtunk,
Jégbe öltözött világ.
Dér sziporkázik.

Hideg napokkal,
Betoppant újra az ősz.
Szél zúg a fák közt.

Kiteregeti,
Aranysárga őszi nap.
Gyümölcse kincsét.

Nyártól búcsúznak,
A sárga levéltincsek.
Kócos dáliák.

Fázó berkenye,
Színe békés üzenet.
Hüvös reggelen.

Bájos árvácska,
Ünneplőbe öltözött,
Tavaszt lehelt ránk.

Lombot tép a szél,
Őszi köd könnyet szitál.
Alszik már a nyár.

Sok az elvárás,
De nem kell a cukormáz.
Maradj önmagad.

Mozartot hallgat,
Fénylő csillagok alatt,
Egy szerelmespár.

Kertem végében,
Ritmust csörög a patak.
Kövek suttognak.

A remény és vágy,
Minden szívben ott lakik.
Ott dobog és vár.

Ah, csodás Erdély!
Tündérszép zöld lankáid
bája elbűvöl.

Angyalok dala,
A szívembe muzsikál.
Karácsony éjjel.

Sajgó lelkemről,
Könnyeim leperegnek.
Elmúlik a múlt.