Blyana haiku versei

Nyüszít ha rab lesz,
Üvölt ha visszatartod,
Vad kíváncsiság.

Virágos réten,
Fehér lepke zöldre száll.
Üvegszilánk volt.

Egy vízcseppecske
csodálja az életet
a sziklaszirten.

Sötét kriptában,
sivár falak közt élő,
fehér pillangó.

Múltban burjánzott,
jövő felé kacsintó,
Édes reményünk.

Senki sem közöl.
Műveli dolgát rendre,
s némán elillan.

Üvöltő titkom
zöld lepellel betakart,
néma csendesség.