Cs. Em haiku versei

ha közelednél,
nyújtsd el a mozdulatot -
hadd várjalak még

lelkem kinőtte
testem - a tér is fogytán,
miben létezem

szorongásaim
a levegőt sóhajjá
préselik össze

rám hagyott csendben
még visszhangzanak ki nem
mondott szavaid

kapaszkodómnak
hittelek - de egymásban
botladozunk most

nézd, körberajzol
a fény - árnyékom félve
a tiedhez ér

szavaidnál én
már csak csönded akarom
jobban érteni

csöndbe tömörül
a kimondhatatlan - nem
fér szavainkba

fáj a levegő.
ennél a semmi is jobb.
mindent akartam.

súlytalan kettőnk
közt a csend - hallgatásod
is elfér bennem

mélyre merülj el
bennem, hogy falaim így
egyszer felérhesd

én maradok még
kimondatlanul - míg rám
szavakat találsz

magam szavakba
tömörítem - rajtad áll,
kivé bontasz ki

karjaiba zár
mindenkit - de önmagát
sose érte át

szavakba szorult
érzéseink kinőtték
korlátaikat

kitölthetetlen
e lélegzetvételnyi
távolság köztünk

kimondatlanul
maradt szavaink többet
mondnak el rólunk

körbenőtt minket
a hallgatás - néha fojt,
máskor átölel

mit is kezdenél
velem - egyedül is sok
vagyok magamnak

ha felemelni
nem is tudsz - legalább ne
ejts le mélyebbre

távolságoddal
nagyobb teret hagysz köztünk
- kétségeimnek

egyirányú út
vezet hozzád - nem tértem
vissza magamhoz

könnyebbé válok,
ha nem benned keresem
- súlytalanságom

egyedüllétem
végül körbeér - magam
felé fordulok

hagyom a kávém
kihűlni - legyen okod
tovább maradni

színültig tölt fel
magával - hogy hiánya
majd túlcsorduljon

közelebb ülök,
hogy vedd észre - mennyire
eltávolodtunk

végy nagy levegőt,
szoríts bordáid közé -
és ne engedj el

néha még érzem
érintésed bőrömön -
fantomfájdalom

kettőnk közé ült
csend fáradtan vállunkra
hajtja a fejét

maradt bennem egy
lélegzetvételnyi űr -
sóhajom lettél

nagy felelősség
e világban töretlen
önmagunk lenni

megszelídített
fájdalom - mikor már tudsz
beszélni róla

ha tudnád hátad
mögött milyen szépeket
gondolok rólad

boldog ember az,
ki együtt tud élni a
döntéseivel

mélységed bennem
merül el - én lebegnék
a felszíneden