Cs. Em
ha közelednél,
nyújtsd el a mozdulatot -
hadd várjalak még
Cs. Em
lelkem kinőtte
testem - a tér is fogytán,
miben létezem
Cs. Em
szorongásaim
a levegőt sóhajjá
préselik össze
Cs. Em
rám hagyott csendben
még visszhangzanak ki nem
mondott szavaid
Cs. Em
kapaszkodómnak
hittelek - de egymásban
botladozunk most
Cs. Em
nézd, körberajzol
a fény - árnyékom félve
a tiedhez ér
Cs. Em
szavaidnál én
már csak csönded akarom
jobban érteni
Cs. Em
csöndbe tömörül
a kimondhatatlan - nem
fér szavainkba
Cs. Em
mélyre merülj el
bennem, hogy falaim így
egyszer felérhesd
Cs. Em
én maradok még
kimondatlanul - míg rám
szavakat találsz
Cs. Em
karjaiba zár
mindenkit - de önmagát
sose érte át
Cs. Em
szavakba szorult
érzéseink kinőtték
korlátaikat
Cs. Em
kitölthetetlen
e lélegzetvételnyi
távolság köztünk
Cs. Em
kimondatlanul
maradt szavaink többet
mondnak el rólunk
Cs. Em
körbenőtt minket
a hallgatás - néha fojt,
máskor átölel
Cs. Em
mit is kezdenél
velem - egyedül is sok
vagyok magamnak
Cs. Em
ha felemelni
nem is tudsz - legalább ne
ejts le mélyebbre
Cs. Em
távolságoddal
nagyobb teret hagysz köztünk
- kétségeimnek
Cs. Em
egyirányú út
vezet hozzád - nem tértem
vissza magamhoz
Cs. Em
könnyebbé válok,
ha nem benned keresem
- súlytalanságom
Cs. Em
egyedüllétem
végül körbeér - magam
felé fordulok
Cs. Em
színültig tölt fel
magával - hogy hiánya
majd túlcsorduljon
Cs. Em
közelebb ülök,
hogy vedd észre - mennyire
eltávolodtunk
Cs. Em
néha még érzem
érintésed bőrömön -
fantomfájdalom
Cs. Em
kettőnk közé ült
csend fáradtan vállunkra
hajtja a fejét
Cs. Em
maradt bennem egy
lélegzetvételnyi űr -
sóhajom lettél
Cs. Em
nagy felelősség
e világban töretlen
önmagunk lenni
Cs. Em
megszelídített
fájdalom - mikor már tudsz
beszélni róla
Cs. Em
ha tudnád hátad
mögött milyen szépeket
gondolok rólad
Cs. Em
boldog ember az,
ki együtt tud élni a
döntéseivel