Cselényi Péter haiku versei

befagyott tavon
korcsolyázik a napfény
s a jég felolvad

Üres szobában
üvöltést szül a csend és
leomlik a fal.

Örök hómezőn
vad széltől simogatva:
rózsa piroslik.

Tizenhét szótag.
Én meglátom benne az...
univerzumot!

Összeomlanak
sok évmilliárdokká
a pillanatok.

Csillagszemével
néz ránk és hív és vonz a
világegyetem.

Fekete éjben
fehér hold szürke táján
sokszín szivárvány.