Cselényi Péter haiku versei

Istenek vannak?
A templom, nézd, készen áll.
Emberek vannak.

Csepp a tengerben.
Vannak kicsik és nagyok.
Tenger a cseppben.

A ház felépült.
Lakója Isten, ördög.
Ki dönti össze?

A ház felépült.
Lakója Isten, ördög.
Ki költözik ki?

Messzi vagy. Nagyon.
Kozmikus lábunk elér.
S kozmikus kezünk.

Apró kövecskék.
Összerakunk titeket,
Nappá vagy Holddá?

Telik az idő.
Korok jönnek és mennek.
Megáll az óra.

A fám kivágva?
Kinő földből megint, nézd.
És a házam is.

Eszünk. És eszünk.
Tányér, edény kiürül.
És összetörik.

Mindenki meghal?
Nem verselem valóra!
Mindenki él. Él.

Dermesztő a csend,
hallgat ember, isten és
felkiáltok én!

Levegő? Nincsen.
Belélegezlek téged.
Vajon belehalsz?

Létem elveszett.
Megmarad világom. És:
meglehet, te is.

Április-szellő
zúgja frissen zöld fákat.
Mit suttog a lomb?

Érzek napkeltét.
Szemem lassan kinyílik.
Látok napnyugtát.

Itt az óceán.
Belédobsz egy csepp vizet.
Tágul a kozmosz.

Száz haikum kész.
Ötszáz. Ezer, tízezer...
Nem hagyom abba!

Ólomszín-felhők
fedik el az egedet?
Legyél vidám te.

Beesteledik.
Nem és nem látok semmit.
Becsukom szemem.

Csillagok vagyunk.
Földeket fogantva meg
Holdakat halunk.

Világ bezárva
magába a világba.
Legyél a kulcs-te.

A tó előttem.
Ússzam vagy repüljem át?
Legyen mindkettő.

Midőn lehajolsz,
lásd a porban a hangyát.
És ne taposd el.

Pillanat a lét.
De tőle függ a mindig.
És a soha is.

Szívem nagy tenger.
Egyik szigetén élsz te.
És tudsz-e úszni?

Nos, megfoganunk,
megváltjuk a világot.
S végül meghalunk.

Tengerben vízcsepp
és sivatagban porszem
az univerzum.

Fényes, hatalmas
palotának lakója,
beférsz kunyhómba?

Most épp álldogálsz.
Átlátsz a kapu fölött.
Miért guggolsz le?

Sötét van éjjel.
"Legyen világosság!" Jó.
Világítson-mi?

Van-e csillagod?
Csak neked fénylik, ragyog.
"Én csillag vagyok."

A test törékeny.
Szellőcske félbetépi.
És mi meghalunk?

Most háború van.
Ellenséget lelőni...?
De eltemetjük!

Lőni, tüzelni.
Szúrni, vágni. S eközben?
Mesét mondani?

Az én levegőm
tiéd is. Én beszívom,
és te kifújod.

Létezünk, élünk.
Levegő nagyon kéne.
Hát legyen. És van.