Csima Margit haiku versei

Csillagok álmát
éj leple betakarja
s telihold őrzi.

Összetört lelkek
fáradt, üres szívekkel
semmibe vesznek.

Szeretet, mosoly,
ölelés nélkül létünk
sivár sivatag.

Igaz szeretet
csak ott van, hol a tettek
bizonyítanak.

Létünk olyan, mint
egy kert. Néha gyomlálni
kell, hogy szép legyen.

Természet tanít,
mi a szabadság, szépség
s létünk értelme.

Szeretet lángja
hidat emel s a remény
új utat mutat.

Csak az látja a
csodákat, aki szívét
s lelkét kitárja.

Lelkünk hallja meg
igazán a Természet
ős, hívó szavát.

Ködbe burkolt fák
közt régmúlt emlékei
törnek most elő.

Csillagok között
lelkünk apró égi fény,
lángoló remény.

Virágtengeren,
szirom-szőnyegen Tavasz
illata mámor.

Isten ecsetje
minden évszakban mesés
tájat festeget.

Bölcsesség, erő s
alázat. A Természet
erre tanít meg.

Minden vég egy más
valami kezdete, mely
lehet szebb Jövő.

Szunnyadó város
felett ébredő fények
s éj rejtélyei.

Pók hálóján a
Hajnal harmatcseppjei
tündöklő gyöngyök.

Mikor leszáll az
Est, végigpásztáz a Hold
csillag-udvaron.

Semmi cicoma,
ez a Természet s mégis
mily csodálatos.

Nyári mezőkön
színkavalkád s illatok
aromatára.

Kinek szava, mint
szél, elszáll, becsülete
is tovarepül.

Szélben táncoló
levél szélén esőcsepp
csillog, mint a gyöngy.

Létünk szigorú
tanítómestere a
sok tapasztalat.

Felkelő Nap a
Földet átöleli egy
kedves mosollyal.

Ég kékjébe a
Nap arany fonalat sző,
mennyei csoda.

Fűszálon ragyog
Természet gyémántjaként
reggeli harmat.

Minden gyermek egy
csoda s legjobb dolog, mi
történhet velünk.

Létünk léghajó,
melyből ki kell dobni a
nehézségeket!

Nyári szellő a
szomorúfűz tincseit
összekócolta.

Napsugár hidat
emel esőcseppekből
Menny és Föld között.

Mi a boldogság?
Nézz egy gyermek szemébe,
mikor mosolyog!

Lágy szellő ringat
nesztelen szálló, apró
ejtőernyőket.

Éjnek titkait
őrzi a Hold s hajnal rá
ködfátylat borít.

Erdő fohászát
az hallja meg, ki szívét
s lelkét kitárja.

Katicabogár
pihen virág kelyhében
s szél ringatja el.

Mint jéghegyek, úgy
úszkálnak a felhők a
Menny kék tengerén.