Csima Margit haiku versei

Gondolj bele, hogy
Mennyi mindent túléltél!
Így nézd a jövőt!

Hiszem, mindenki
Tud jó lenni, csak rá kell
Vezetni néha.

Mindenkinek van
Saját pokla, ahova
Vétkeit zárta.

Minden kudarcunk
Tapasztalatként szolgál,
Mely utat mutat.

Mindenkiben van
Hiba. Épp így vagyunk mi
Tökéletesek.

Nem kell, hogy szeress,
Csak fogadj el olyannak,
Amilyen vagyok!

Mindig van remény,
Míg tudunk nevetni, és
Szívből szeretni.

Egyszer vége lesz
Minden viharnak s akkor
Fény is lesz megint.

Fájdalmakkal tesz
Létünk edzetté s tanít
Mindent kibírni.

Szívem és lelkem
Egy lapra van feltéve.
Vajon nyerek-e?

Sötét s keserű,
Mint néha az élet, de
Kávé kell nekem!

Csendjével beszél
S hangszer nélkül zenél a
Csodás természet.

Kiutat az lel,
Ki keresi is azt, hogy
Merre találja.

Ki saját maga
Készíti láncait, rab
Marad örökké.

Nem az a lényeg,
Hogy elestünk, hanem hogy
Felállunk-e majd.

Még mindig gátak
Nehezítik utunk, és
Mind mi emeltük.

Észre sem vesszük
S hidak helyett falakat
Emelünk folyton.

Egy mosolyt adni
S azt kapni, így épül egy
Lélek-piramis.

Még látom, ahogy
Szemedben csillog a fény.
Hiányzol... Anya!

Érzések nélkül
Olyanok vagyunk, mint rét,
Hol nem nő virág.

Nincs mit veszteni,
Ha nincs szabadság, de van
Miért harcolni.

Hisszük, hogy vége,
Pedig csak most kezdődik
Egy új s más jövő.

Fiatal korban
Hisszük, hogy van még időnk
S lám, az oly kevés.

Néha erő kell,
Hogy túléljünk mindent, mi
Lelkünk sebzi meg.

Ha jó az alap,
Mit ráépítettünk, az
Is stabil marad.

Szabad igazán
Csak úgy leszel, ha nemet
Is tudsz mondani.

Egy kedves mosoly,
Mely szívből jön, az ad csak
Igazán erőt.

Szeretet nélkül
Hiába létünk, mert így
Nem nagyon éltünk.

Igazán a fényt
Csak az becsüli meg, ki
Járt már sötétben.

Egy mosolyból szőtt
Létra mutat utat, ha
Keressük a fényt.

Eső kell ahhoz,
Hogy lássuk a szivárványt,
Ha kisüt a nap.

Merjünk álmodni,
Hisz fantázia nélkül
Unalmas minden!

Igazi kincset
Létünk pillanatai
Rejtenek nekünk.

Néha hátra kell
Nézni, mikor előbbre
Szeretnénk jutni.

Időben, térben,
Végtelen létben élve
S szállni a széllel.

Egy mosoly olyan,
Mint beragyogó napfény
Árnyékos helyen.