Csima Margit
Szeretet, mosoly,
ölelés nélkül létünk
sivár sivatag.
Csima Margit
Igaz szeretet
csak ott van, hol a tettek
bizonyítanak.
Csima Margit
Létünk olyan, mint
egy kert. Néha gyomlálni
kell, hogy szép legyen.
Csima Margit
Természet tanít,
mi a szabadság, szépség
s létünk értelme.
Csima Margit
Szeretet lángja
hidat emel s a remény
új utat mutat.
Csima Margit
Csak az látja a
csodákat, aki szívét
s lelkét kitárja.
Csima Margit
Lelkünk hallja meg
igazán a Természet
ős, hívó szavát.
Csima Margit
Csillagok között
lelkünk apró égi fény,
lángoló remény.
Csima Margit
Virágtengeren,
szirom-szőnyegen Tavasz
illata mámor.
Csima Margit
Isten ecsetje
minden évszakban mesés
tájat festeget.
Csima Margit
Bölcsesség, erő s
alázat. A Természet
erre tanít meg.
Csima Margit
Minden vég egy más
valami kezdete, mely
lehet szebb Jövő.
Csima Margit
Szunnyadó város
felett ébredő fények
s éj rejtélyei.
Csima Margit
Pók hálóján a
Hajnal harmatcseppjei
tündöklő gyöngyök.
Csima Margit
Mikor leszáll az
Est, végigpásztáz a Hold
csillag-udvaron.
Csima Margit
Semmi cicoma,
ez a Természet s mégis
mily csodálatos.
Csima Margit
Kinek szava, mint
szél, elszáll, becsülete
is tovarepül.
Csima Margit
Felkelő Nap a
Földet átöleli egy
kedves mosollyal.
Csima Margit
Ég kékjébe a
Nap arany fonalat sző,
mennyei csoda.
Csima Margit
Fűszálon ragyog
Természet gyémántjaként
reggeli harmat.
Csima Margit
Minden gyermek egy
csoda s legjobb dolog, mi
történhet velünk.
Csima Margit
Létünk léghajó,
melyből ki kell dobni a
nehézségeket!
Csima Margit
Mi a boldogság?
Nézz egy gyermek szemébe,
mikor mosolyog!
Csima Margit
Éjnek titkait
őrzi a Hold s hajnal rá
ködfátylat borít.
Csima Margit
Erdő fohászát
az hallja meg, ki szívét
s lelkét kitárja.
Csima Margit
Katicabogár
pihen virág kelyhében
s szél ringatja el.
Csima Margit
Mint jéghegyek, úgy
úszkálnak a felhők a
Menny kék tengerén.
Csima Margit
Csak egy szó, Anya.
Mögötte törődés és
a szorgos kezek.
Csima Margit
Hajnali köd, mint
puha gyapjútakaró,
óvja a Földet.