Czirják Mihály haiku versei

Egy mély levegő!
Hogy az mennyi gazdagság,
szomjazom nagyon.

Ember fabrikál
és olykor művével, hogy
úgy mondjam "talál".

Gesztenyefa zsong.
Lomb mézét megköszönöm.
Édesült élet.

Hegyre kaptatunk.
Szép kilátás! Megemel.
Ezt beláthatod.

Láttam a táblát
melynek barázdáiból
regények nőttek.

Most még nem, de majd
egyszer, jön egy pillanat,
ami mindent visz!

Mind megérkeztek.
A madárdal, a napfény
a kávéillat.

Ha ma sok ötöst
kapok, bizonyítványba
diáknak adom. :)

Szájtátid vagyok.
Könnyeden én könnyedén
sírtam-nevettem.

Tökéletlenül
írok, de legközelebb
is megpróbálom.

Nem történt semmi,
semmi az ég egy adta
világon. Jó volt!

A Nem, nem, soha!
sajnos, De, de mindig - lett.
Észrevétlenül.

Igazi mosoly
üzeni a világnak,
Itt most, rend van bent.

Én és az Isten,
Fragmentum, és a Minden
dirib-barabja.

Kiélesíti
a tompa hétköznapot
egy jó feladat.

Darabka földet
paradicsomnak kaptam
és tényleg! Terem!

Nekem mesélted!
Ember tragédiája!
Lelkem is látta!

Egy "mosolyt" küldj, kis
versem távolba suhan,
lelkeken landol.

Minden egyes nap
nyertem és elvesztettem
valamit. Éltem.

Álmom meséi,
csupa rejtélyes titok.
Krúdy bezzeg tudja.

Mintha tudná, hogy
sűrűn kell éljen, mert csak
tizedannyi jut.

Ami egyszer lett
megmarad, mindig lesz, vagy
talán sosem volt?

Meglepő, de ha
nem azt mondod mit várnak,
nevetnek-sírnak.

Megmutatni, mi
soha sehol, de egyszer
álom valahol.

A hazugságot
hiába magyarázod!
Sosem lesz igaz!

Minden szép ma még,
pedig már jön, ide tart
a jövőm vége.

Kultúra helyett
csatornabűz ömlik ránk.
Ez már így marad?

Hajszál híján, hogy
megkopaszodtam, nagyon
híján a hajszál.

Táncolnál velem?
S egy fuvallatnyi fénytől
már zizeg a lomb.

Inkább hagyom hogy,
szókeresés helyett ma,
madár dal zengjen.

Ma május hat van.
A születésnapomat
ma kaptam. Hatvan.

Pillanat alatt,
örökkévalóságba.
Mindenből semmi.