DEERZSI haiku versei

elhull a virág
színes pillangó a nyár
gyorsan tova száll

mélykék égbolton
semmi nem ragyog - szemed
az én csillagom

izzott vörösen
s leereszkedett az est
koromsötéten

csodaszép álmok
foszlottak szerte - árva
vagyok nélküled

simogatás kis
tollpihével - nem érzi
megdermedt lelked

erdő sóhaja
visszhangzik - kis patakkal
tengerig folyik

boldognak indult
szerelmünk most fekete
virágot nyílik

fakó bőr alól
átütő erek - fáradt
de szép a lélek

szemeddel lágyan
simogatsz - fakó képről
nézel vissza rám

Máról holnapra
élsz s fütyülsz a világra.
Téged nem zavar!?

Élet és halál
régen együtt jár. Végén
győz az elmúlás.

ki szerelembe
esik, e mély gödörből
nehezen jön ki

megáradt patak
hömpölygő vad folyóvá
duzzad s elsodor

könnyeim árját
magával viszi égből
folyó vonalhad

sápadt holdfényben
meteorraj tündököl -
csillageső hull

az évek múlnak
régi csókok lábnyomát
söpri új tavasz

ördögszekeret
hajt a szél - így sodródik
a férfihűség

mint kémény füstje
kavarog az ég felé -
száll el bánatom

aranyló fényben
búzatábla tarlón ég
egy vörös pipacs

múltat idézem -
fáj forgatni szerelmünk
könnyes lapjait

Segíts meg angyal!
Fordítsd végre sorsomat
a jó irányba!

szobor szépségű
kőbe vésett arcokon
nincs könny se mosoly

leszállt már az est
fákra simult rá a csend
nincs madárdal se

súlytalan libben
néhány falevél, aztán
beáll a szélcsend

a reflektorfény
vonzó, de könnyen eltűnsz
a süllyesztőben

Napfény gyógyítja
lelkemet. Bátran sírok,
könnyem szárítja.

nem árnyék követ
csak lelkiismeretem
kísérget féltve

tűztáncát járja
égő farakás lángja
szikrákat hányva

még hagyj itt kicsit
jósors, hogy álmaimat
valóra váltsam

anyám meséje
még most is fülemben cseng -
újra hallgatnám

ázott kis szirmok
eső illatú szélben
szállnak boldogan

álomszép a táj
és minden napszakban más -
tartogat csodát

komédiásként
nevettetned kell - sírnál
legszívesebben

válassz hát végre
kit szeretsz - macska-egér
játéknak vége

nyári éjeken
izzó kőfalak őrzik
a nap melegét

dolgos férfiak
nyughatatlan rohannak
a kirakatban