DEERZSI haiku versei

gyakran nem másnak
magadnak árthatsz - megöl
a rosszindulat

ügyes intrikus
észrevétlen keveri
mások lapjait

orgonaszóra
esküdtünk meg - váláskor
meg a dob pereg

kódolt örökség
sejtjeinkben - kísért vagy
magasba emel

friss fű illata
keringőzik a mezőn
tavaszi széllel

kimondani a
kimondhatatlant - néha
nincsenek szavak

mámoros tavasz
végre feléleszt mindent
halott lelkemet

távolban kézfej
méretű a hegy - rajta
fák az ékszerek

fellélegeznek
hűs esőfüggöny alatt
a szomjas rétek

természet könnye
az eső - föld fájdalmát
öntözi véle

néma virágok
mellett léptem óvatos -
lelkek közt járok

virág hullása
élet iramlása - nem
fáj kedveseddel

merjél gyomlálni
bátran, ha az igazság
gazban bújik meg

most még nem hiszed
szárnyaló idő végül
maga eltemet

szerelem tüze
mint a fát ölelő láng
emészt el mindent

városlakónak
kis falu a nagy álma
szénaillattal

írónak kell az
olvasó - ne pusztába
kiáltson a szó

nagy teher nyomja
vállam - mások fájdalmát
is én cipelem

környezeted nem
provokált eléggé - nem
lettél híresség

ez nem mind eső
arcomon, örömkönnyek
folynak bánaton

Élet romokban?
Valamit mégis bányássz
ki a mélyéről!

madárszárnyakon
repülni oly jó volna -
fel hegycsúcsokra

szél fákat tépáz
havat és avart kavar
kisüt s hó szakad

sorsunk összeforrt
mi szétválaszt kettőnket
csak a halál lesz

hogy bírd a vihart
erősítsd meg lelkedet
olvass verseket

tavaszi szellő
alakváltó szélként jól
felkavart mindent

kettőnk árnyai
tüzes naplementében
olvadtak össze

költészet nyugtat
megérint - megszépíti
lelked s életed

ha külföld tilos
kívánatos lenne egy
belső utazás

állatok nyelvén
érteni, megfejteni
madárcsicsergést

lelkednek tükröt
tart a mese - mutatja
mi rejlik benned

sarkadban liheg
ellenséged - te nézz csak
mindig előre

szárnyaló álmok
s boldog ébredés - kedvem
lenne repülni

arany korongja
víztükör szélén csillan
s úrrá lesz a fény

könyörgő kertek
száradnak cserepesre
sírnak a széllel

a mérleg nyelve
nem tudni hová billen -
kényes egyensúly