DEERZSI haiku versei

lélek tükrömben
képtelenek megbújni
féltett titkaim

hét ágra sütött
aztán holt fáradtan éj
ágyába zuhant

patikában nincs
pirula boldogságra
hiába szenvedsz

csodakék égbolt
annyi könnyet elsírt már -
végre felhőtlen

kisütött végre
felhőn küzdve át magát
egy reménysugár

falu elhagyott
utcáit senki, csak szél
sepri időnként

kereszt vett el egy
életet - adott újat
a feltámadás

ily kevés csillag
költőt nem boldogítja -
rossz úton járok

elvadult kertben
kis ékkövek zümmögnek
virág kelyhében

ódon ház falán
orgona árnyék hintál -
lila illat száll

barackvirágon
zúzmara csipke - jégbe
zárva szép álom

minden kincsem pár
vers - önzetlen kínálom
bús perceidre

ellenfelébe
tőrként szúrta szavait -
igazságokat

gesztenye hajam
sors festi - ékszereim
ezüst tincsei

viharos szélben
mozgó táj - derékba tört
fák sikolya száll

ősökhöz kötve
láthatatlan szálakkal
időn s téren túl

apró kis lények
jajszavát fújta a szél -
égett a nádas

lelkem még téli
álomban - éleszt lassan
tavaszi napfény

ókor varázsa
mágnesként vonzó - jelen
már kiakasztó

kiutált nemzet
lettünk - oda` erkölcsünk
törékeny bája

napfény a téllel
küzd - ráfagyott madárdal
deres ágakon

őrt áll a vártán
s szép versek láttán kapja
elő fegyverét

kopasz ágakra
ráfagyott a madárdal -
legyen már tavasz

vármegyeházra
páva szállt - szemfényvesztő
ékesség csupán

rohanó idő
a pillanat varázsát
törte darabra

csodás keringő
a széllel kergetőző
hópelyhek tánca

hazugság után
szemenszedett igazság
érdekelne már

rohanó idő
arcom barázdáiban
futkos nevetve

mutató száguld
körbe - engem méricskél
toporzékolnék

hiába mondom
"tükröm-tükröm" - nem tudja
mi van legbelül

patakok folynak
utat keresve arcom
barázdáiban

Őrült ostoba
vagy bátor, ki kockáztat,
s vékony jégen jár?

kis fényt reméltem
tündöklő csillagoktól -
könnyem megfagyott

lángoló szívek
sokat érnek - halál se
hűti le őket

pár melengető
sugarától könnyeznek
a jégvirágok

születő élet
adott reményt szenvedők
szép álmainak