DEERZSI haiku versei

kacskaringós út
hátam mögött - fonalát
visszatekerném

feneketlen tó
mélyén kidobott emlék -
örök hullámsír

tűzben égő fák
száraz medret söpröget
szomorúfűzág

egy szót mantrázok
vég nélkül - bennem rezeg
e varázsige

hegyi patakban
vágtattak, mi a völgybe
érve kiapadt

ódon parasztház
foghíjas kerítése
múltba hívogat

egyensúlyt keres
lelkében, de a mérleg
nyelve folyton leng

lelkembe égett
emléked kísért - nyomot
hagytál jövőmben

látom Őt nőni
értelmét nyiladozni -
maga a csoda

gyenge kis virág
virul árván - reményt visz
csendes gyászomba

szél kerekedik
remegek - rezegnek a
nyárfa levelek

úgy simogatja
lágy szellő mint kedvese
ő meg elhagyta

magasba emelt
szerelemünk - most újra
a földön járok

kitartóan várt
míg élete elsétált
mellette némán

mikor gyermeket
hoz világra, akkor lesz
időtlen szépség

feküdt a szabad
égbolt alatt - csillagok
vigyázták nyáját

végleg feladnád
nincs tovább s mélypont után
egy mentőöv vár

vélt becsületért
párbajt vívott: kardélre
hányta életét

tépett tollakkal
próbálok meg szárnyalni -
most utoljára

nem előztem meg
egy versenyzőt se - saját
magam győztem le

anyanyelved kincs -
nélküle "néma" lennél
saját hazádban

régi sérelmek
elengedve - lassan én
is szárnyra kelek

csoda szép kék ég
lábaim előtt hever -
tócsa tükre lett

lelked rossz ügyért
eladva sokak bőrét
viszed vásárra

kínzó álmom volt
reggel szárnyakat bontott -
károgó madár

nagy próbatétel
igazságot keresni
hazug világban

szívembe zárom
boldogság kék madarát -
kalitkája lesz

fegyverszó helyett
csend legyen - dübörögjön
végre a béke

lovak patáit
dübörgi kiszáradt rét
vágtázó szélben

ne ruhámat tépd
te vad szél - könnyeimet
fújd el messzire

fekete felhő
aranyló teliholdra
könnyét csorgatja

harmatcseppeket
zárt magába hervadó
virág harangja

foltozgatom a
múltat - szép színes, de már
nem szalonképes

fájó sebeket
az idő bestoppolja -
folt hátán a folt

rózsák pirulnak
orcádon érzelmeknek
vad viharában

ritmusra zörög
minden redőny s ablakszem -
szél a karmester