DEERZSI
ritmusra zörög
minden redőny s ablakszem -
szél a karmester
DEERZSI
gyümölcs ígéret
rügyeket fakaszt kopár
fák koronáján
DEERZSI
tavaszt kongatja
lombos erdők harangja -
tőzikék nyílnak
DEERZSI
hét lakat alatt
őrzött titkok nincsenek -
mindenki fecseg
DEERZSI
ízlelgetek egy
csepp mézet - édes után
keserű minden
DEERZSI
kitárt ablakon
át behívok sok csodát
arany napsugárt
DEERZSI
szép holtomiglant
terveztél - morzsolod az
időt egyedül
DEERZSI
Kemény ember vagy!
Megengedhető néha,
hogy összeomolj.
DEERZSI
elmémet hosszú
útra küldtem: képzelet
világában járt
DEERZSI
aszfaltrésen át
kibújik egy kis virág -
remény virágzik
DEERZSI
rügyező fákra
napsugár fest levelet -
madárdal hallik
DEERZSI
letűnt kor nyomát
szívem őrzi: nem dizájn
csak pár ócska tárgy
DEERZSI
öreg fa kérgén
túlélték a szerelmet
bevésett szívek
DEERZSI
Résnyire nyitott
Ajtón a féltett titkok
Kiszivárognak.
DEERZSI
Siratóbent laksz szívemben
velem vagy álmaimban
s könnyek árjában
DEERZSI
hófehér mezőn
fekete pöttyök - sok száz
madár csipeget
DEERZSI
1301élet forrása
elapadt - itt szakadt el
vérvonal fonal
DEERZSI
Állj meg vándor egy
imára, ha elhagyod
szülőföldedet!
DEERZSI
tovatűnt évek
egy óriáskeréken
múltba forogtak
DEERZSI
születésemmel
zöld levelek éledtek
családfa ágán
DEERZSI
versemet hóba
írtam - kisütött a nap
semmivé foszlott
DEERZSI
tótágast áll egy
magányos lámpa árnya -
hold őt vigyázza
DEERZSI
száradó kórók
szép jégvirággá váltak
tél csodájában
DEERZSI
fagyott hólepel
alatt fák roskadoznak -
lelkem terhektől
DEERZSI
lelkemre mennyi
ráncot fércelt az idő -
sok mély barázdát
DEERZSI
fenyőfa ágán
reszkető madárka ül -
fázik a lelkem
DEERZSI
virág kelyhében
gyűlt harmattal oltottad
hajnali szomjad
DEERZSI
nem aranykincsen
osztoztam én meg veled
csak hűségemen
DEERZSI
szerelmünk útján
az idő mély árkot vájt
és nincs híd hozzád