DEERZSI haiku versei

belső utazást
tettem - mit tapasztaltam
ingyen volt s fájó

futószalagon
jövő haikuk - féket
kell raknom rájuk

Mint egy szertelen
gyermek, oly boldog vagyok.
Játéknak élek.

boldog nem lehetsz
ökölbe szorult szívvel -
inkább bocsáss meg

súgtál fülembe
szóvirágot - szertelen
szél másnak vitte

sötétség lengte
körbe az egész tájat
s bekebelezte

mint hangulatom
oly színtelennek látom
kint a világot

kopasz fa ágán
vacogó madár mereng
az elmúlásról

dimbes-dombos táj
szép rónává változott
ködös hajnalon

lombjukat vesztett
fekete karmok a fák -
égre merednek

pillangó szárnyat
rebbent s borulhat minden
föld másik felén

ártatlan rovart
magába zárt az idő -
borostyán foglya

tudás - hatalom
én a "nem tudókat" is
boldognak látom

csodás a ködből
kibomló táj, mint lassan
kinyíló virág

hányatott sorsom
dobj le végre hintódról
inkább gyaloglok

ballagok haza
komor estén - csak ősz vár
hulló falevél

felnő a gyermek
kivirágzik értelme
csillog a szeme

reggeli ködben
bújócskázom - nem látnak
végleg elvesztem

összefércelem
emlékek foszlányait -
sajog a szívem

fagy kacérkodik
küzdenek virágaim
az elmúlással

magányom veled
megosztom - ketten lennénk
már elveszettek

ablakom alatt
egyhangú búgás - gerle
siratja párját

susogó bokrok
zizegő erdő - szellő
volt a karmester

az elesetthez
nemcsak lehajolni kell
emeld is őt fel

tollas drágakő
szárnya mint egy óramű -
nektárért lebeg

hiába forog
idő kereke - élnek
tovább szívünkben

köd ült a tájra
e puha takaróba
befér a világ

síron apró láng
pislákol - emlékeim
szél borzolgatja

mint nyíló virág
ülnek őszi levelek
fenyőfa ágán

szőttesbe szövöm
gondolatim - sorok közt
remény rejtőzik

mesébe illő
asszonyság: több tüzet szít
mint a bősz sárkány

Boldogságomhoz
nem kell semmi cikornya,
egyedül csak te.

túléltél mindent
s mikor szerelem rád lelt
majd belehaltál

egy egész világ
van szívemben, mely elfér
két tenyeredben

árvácska őriz
örök álmokat - szelíd
mély áhítatban

arcom öregszik
ráncos romokban élet
még csörgedezik