Deverdics Éva haiku versei

Otthonra lelni
mások szíve-lelkében:
hazaérkezés.

Eltávolodtál
Istentől? Fordulj vissza,
hidd: visszafogad.

Hála a mai
nap örömeiért: Jó
Istentől való.

Ami szívünket
megdobogtatja, számít
a boldogsághoz.

Adott szavunk szent,
örökre bevésődik
mások lelkébe.

Tavaszi látvány
illatfelhőbe burkolt
vigasz Istentől.

Bölcsen szól a csend
minden szava, hisz Isten
kottáján lapoz.

Hazaszeretet:
becsülni és védeni
egymást, békében.

Az otthonunk ott
van, ahova boldogan
megérkezhetünk.

A mosoly soha
nem öregszik, ha lelkünk
fiatal marad.

Bennem keringő
végtelen érzelem, szép
lélek - ajándék.

Életbátorság
szívünk mélyére érve,
Istenhez bújni.

Isten éltesse
a NŐKET az év minden
pillanatában!

Hálatelt szívben
fájó emlékeink is
felülíródnak.

Kegyetlen szívvel
csak vergődni lehet a
gonosz markában.

Nem ragaszkodom,
legyen Isten tervei
szerint a Világ.

Az elengedés
gyakorlása könnyebbé
teszi életünk.

Komfortzónámat
sutba dobtam: átkarolt
az életöröm.

Biztonságot ad,
ha emberként figyelünk
egymás lelkére.

Meggyőződésem,
szeretni és szeretve
lenni: boldogság.

Jót cselekedni
Isten áldásával: szent,
hálás feladat.

Amikor a szem
tisztán lát, megnyugvással
nézhetünk körbe.

Gyógyulni szívvel
lehet, békés jósággal,
sok szeretettel.

Nyugodt holnapot
adj Istenem: békesség
legyen a Földön!

Sutoggó csendben,
szívem nyugalmában szól
a végtelenség.

Hittel szívemben
másképp süt a nap. Érzem:
nekem tündököl.

Ha jó ember vagy,
isteni öleléssel
vagy védelmezve.

Kommentár nélkül
telepedett rám bölcsen
az öregedés.

Ha belül már nem
fáj, külső világomban
is kisüt a nap.

Haragomat most
elengedem, kinyújtom
feléd a kezem.

Aki kedvesség
hangján szólal, szeretet
lesz a jutalma.

Mások értékét
magamhoz ölelve, gyúlt
hála szívemben.

Szembenéztem a
valósággal: hitemmel
erőre kaptam.

A szeretteink
emléke lelkünkben él
végtelenségig.

Finom lélekben
az örömöket Isten
megfűszerezi.

Szép emlékedbe
kapaszkodva Istennel
átölelhetünk.