Deverdics Éva haiku versei

Minden pillanat
amiben jóság ragyog
lélekemelő.

Sírás a lélek
gyógykezelése. Nem a
gyengeség jele.

Megbocsátani
önmagunknak, isteni
tett és kegyelem.

Együttérző szép
pillantásod lelkembe
csodát varázsolt.

Lesimogattad
rólam a rosszat, lelkem
mosolyra fakadt.

Gondolataim
hangos kattogásában,
csendre vágyódom.

Csendre lelni a
zűrzavar káoszában,
Istennel lehet.

Szép mosolyoddal
szívem a szívedhez ért,
sok szeretettel.

Lelkiismeret
nélkül lehetetlen az
igaz - emberség.

Némán ölelni
azt, akit szeretünk, a
szív ujjongása.

Anyám hangja szól
még ma is, minden csodás
felolvasásban.

Csöndben, némán, szép
gondolattal, áldást nyújt
az, aki szeret.

Igazán jó tett
az, amikor csak Isten
a szemtanúja.

Minden kitűzött
cél csodás értelmet ad
az ébredésnek.

Lelkünk szavai
a csend békességében
felerősödnek.

Sírd el könnyeid,
engedj helyet szívedben
az örömöknek.

Öleld át jól a
lelked, hogy rád találjon
Isten mosolya.

Találjuk meg a
szeretet varázsát az
új esztendőben!

Igaz szerelem
felemeli lelkünket
a boldogsághoz.

A csend békéje
megnyugvást hozott szívem
érzéseiben.

Karácsonykor a
külső káoszból saját
csendünkbe érünk.

Szeretetünket
a karácsonyi fények
visszatükrözik.

Szeretettel a
szenvedéseink mindig
felülírhatók.

Ha imádkozom,
Istenhez szólok. Csendben,
Ő szólít engem.

Isten eszköze
a kegyelem, a mienk
pedig a hála.

Aki nem tudja,
mit ártott a másiknak;
javíthatatlan.

Átélni minden
érzelmet, bátor randi
önmagatokkal.

Átélni, jelen
lenni a pillanatban:
teljes valóság.

Ünnepi fényben
egy szerető ölelés
elkápráztató.

Emberségre lel
az, aki szeretettel
tud körülnézni.

Meghitt ölelés
finomsága a lélek
örvendezése.

Ünnepi fényben
karácsonykor, gyöngéden
tart a szeretet.

Adventben ima
kerüljön a szánkra az
áldott ünnepért.

Ha túl fájdalmas
az emlékezés, hittel
megkönnyebbülhetsz.

Lélekgyógyító,
ha hibáinkkal együtt
vagyunk szeretve.

Nem ítélkeztél,
csak meghallgattál: lelkem
meggyógyítottad.