Egerszegi Évi haiku versei

megnyíltam neked
légy a legszebb fejezet
sorsom könyvében

valóra vált egy
galamb álma - kihullott
tolla verset ír

szeretném hinni
hogy szerelmessé tudsz majd
engem szeretni

Ne törd le szárnyát.
Ha hisz a repülésben,
szárnyalni is fog.

csepp a tengerben
Neked-nekem egy csepp és
poharam betelt

csak ült magában
míg csendben szalonnázott
szétszaladt a nyáj

Az egyszerűség,
mint a Nap, a Csillagok,
érdek nélküli.

annyit nevettünk
még a befőttjeim is
felpúposodtak

porzik a szántás
riadt lovak vágtáznak
elhullott egy vad

Még gyermek vagyok,
sosem növök fel a fák
bölcsességéig.

csendesebb vagy ma
végre meghallottam a
saját hangomat

szólhatna rólam
de a világ színesebb
róla verselek

volt hogy nem jöttek
most én döntöm el hogy hol
kivel és mikor

szabadság az, ha
bármit gondolok, senki
nem szól meg érte

leültem csendben
csak hallgattam a falban
rekedt imákat

bennem a világ
míg én a világban csak
egy a sok közül

Elröppen a Nyár.
Hátsóján potyázik egy
szentjánosbogár.

Málna ízű Nyár,
csak ne lenne ennyi mag
csókjaid után.

Azt mondta, ne félj!
Mosolygós, vidám Anyám
éjjel reszketett.

Miként a magok
az első esőcseppet,
úgy vágylak téged.

Egyik szemem sír,
a másik soha nem fog
nevetni rajta.

ég velem, hogy már
soha többé ne kelljen
hazudnod nekem

Mi a haiku?
Számolsz, gondolkodsz, végül
lelked ott hever.

biztosítékot
kértél vágyaimra, csak
magam adhatom

Sokszor megviccelt,
hogy ne lássa szememben
saját bánatát.

ölelésedbe
bújtattam a hajnalunk
legszebb óráit

tegyél le engem
magam szeretnék nőni
téged emelve

hasad a hajnal
köldöködben megbújt egy
éjjeli csókom

felkapta a szél
szoknyám alá bújt még a
nyár is kacagott

botlásaimban
nagyban közrejátszottak
a magas sarkak

A felejtésben
azért van jó dolog is,
mit is akartam?

Ne kopogtass ősz!
Nyárnak még dolga van a
vénasszonyokkal.

ázott kisveréb
pocsolyában udvarol
tükörképének

aranyló dűnék
mint lágy női vonalak
csodás délibáb

csak rótta útját
bakancsa feltörte a
múló éveket