Elemiversek haiku versei

befont hajú lányt
a rigó is megnézi
füttyös hajnalon

bátor fiókát
a szűk fészek biztatja
kirepülésre

tiszta zúgását
csigaházakban őrzi
féltőn a tenger

láncfűrész zaját
erdőtől búcsúzó fa
sóhaja kísér

kizöldülő fa
régi fészket takargat
új lakók elől

a hóvirágok
öblösödő harangja
holnap megkondul

két ág ölében
pár összevissza vessző -
fészeknyi emlék

tűnődő horgász
emlékeit keresi
befagyott lékben

be nem teljesült
álmok közt a valóság
egy szelet kenyér

trópusi hegycsúcs
irigykedve hallgatja
a hó meséjét

pattintott kőről
neandervölgyi mosoly
túlélőn csillan

minden kis fűszál
az ég végtelenjébe
mutató élet

kedvetlen székely
medvecsapáson cammog
európába

foszló falevél
ízén át ad életet
erdei forrás

tigris szeméből
éjjel talán eltűnnek
a ketrecrácsok

valaki helyén
falevelek pihennek
egy kerti székben

görbült harangszón
Hirosima felett rég
megállt az idő

kabócák dala
pirkadatig köszörül
minden holnapot

Bross az otthonom.
Ha könnycseppek hullnak rám,
tengert álmodom.

Régről jött estén,
folyóban álló asszony
tisztát mos tovább.

madárijesztő
is fészekről álmodik
ha eljön a tél

ősz színei közt
felismerni magadét
télelfogadás

eresz alá bújt
a nyár fecskefészekből
kirepül messze

nagy zivatarnak
varangyokkal fizetne
repedezett föld