Georgina Rio
cirkusz porondján
minden nap csak a bohóc
sír keservesen
Georgina Rio
az égig emel
és angyalszárnyakat ad
a végtelen tér
Georgina Rio
helyhiány miatt
csak az elmúlás marad
osztályrészemül
Georgina Rio
pókhálóba szőtt
selyemcseppek díszítik
a halálcsapdát
Georgina Rio
Még csillagos csend
és puha hó fedi a
szelíd kaszálót.
Georgina Rio
Miért búcsúznék,
hisz azt sem vették észre,
én is itt voltam.
Georgina Rio
szálló hópihék
hűlt helyén sétálok a
téli napfényben
Georgina Rio
Fagyos csókot hagy
arcomon a hajnali
szél távozóban
Georgina Rio
szálló hópihék
áztatják már arcomon
életem ráncát
Georgina Rio
Fehér lepelből
minden télen új ruhát
kap a természet
Georgina Rio
a fakír ágya
szöges ellentétben van
a kényelmemmel