Georgina Rio
Sokáig ne nézz
a világ torz tükrébe,
gyűlölni tanít.
Georgina Rio
Gazdátlan macskák
dorombolnak, nem restek
hízelegni sem.
Georgina Rio
Kell egy kis idő,
egyedül önmagamhoz
találok vissza.
Georgina Rio
Szeplőtlen virág
szirmai után kutat
a tavaszi szél.
Georgina Rio
Tavaszi szellő,
lágyan megsimogattad
kemény lelkemet.
Georgina Rio
Apró zöld rügyek
bújnak elő a tavasz
hívó szavára.
Georgina Rio
Gyötör a holdfény,
az álmok sem játszanak
színesen velem.
Georgina Rio
Most érzem át azt
mennyire képes vagyok
egyedül lenni.
Georgina Rio
Narancsos felhők
Sűrű forgatagában
Parázslik az ég
Georgina Rio
Letüdőzöm a
fájdalmat, hogy mindened
tiszta maradjon.
Georgina Rio
Láthatatlanul
megérint egy mély érzés,
madárdalt hallok.
Georgina Rio
Csalfa szépséged
csapdába csalja majd a
kék szemű eget.
Georgina Rio
Útbaigazít
egy érzés és néhány kis
boldogtalanság.
Georgina Rio
kihalt szűk utcák
ismerős festett arcok
pogány madonnák
Georgina Rio
Halott virágok
szirmát kergeti a szél,
nem csodálkozom.
Georgina Rio
Csak egyszer, tedd meg!
Merj élni, merj remélni!
Mondj ki minden szót!
Georgina Rio
Vagy szeress vagy ne,
beléd-ivódó vérző
végtelen nyolcas.
Georgina Rio
Ringatózom, mint
cölöpökhöz kötözött
sóvárgó csónak.
Georgina Rio
Csak a fájdalom
volt igazi, könnycsepp sok
hazugság között.
Georgina Rio
Nem számít milyen
szürkék a falak, ha te
mosolyt festesz rá.
Georgina Rio
Hóval borított
betonon nem szalad már
a tegnapi nép.
Georgina Rio
Görcsös robajjal
árad bennem a kínos
bizonytalanság.
Georgina Rio
Te megtanítod,
hogy a valóság lehet
szebb, mint egy álom.
Georgina Rio
A költő lelke
simogatja a szót, mint
szülő gyermekét.
Georgina Rio
Tél helyett nyár van.
Vajon az emberek még
meddig örülnek?
Georgina Rio
Folyton érezni
Vágylak a messzeségben
Pillangód vagyok
Georgina Rio
Zöld hullámú nyár,
szerelembe esik most
a viharos ég.
Georgina Rio
Viseli társam
tekintetem terheit,
megbízik bennem.
Georgina Rio
Bánat mélyekbe
csöppenő sós elmúlás
Könnyeink tava
Georgina Rio
Higgy a születő
Fényben, melyből majd mindig
Reménység árad.
Georgina Rio
Élet sarjadhat,
hol mindig újraterem
a remény magja.
Georgina Rio
Száraz levélből
Szőtt takaróját hinti
Szerteszét az Ősz