György Emőke haiku versei

"Fehér pillangók
hegy ormára leszállva
hósipkát húznak."

Fehér mennyország:
havas táj lenn a földön
átölel a tél.

"Borús reggelen,
tűnt álmok közt, kávémban,
álmodlak tovább."

Ne akarj király
lenni, míg magadon sem
tudsz uralkodni!

Éj sötétben is
világosan látsz engem
istenem, segíts!

Kopog az eső
Elcsúszott ablakomon
Be akart jönni.

Tűzijátéktól
Fénylik a sötét éjjel
Tele reménnyel!

Tűzijátékot
Szór szemed fénye - újév
Remény csillaga.

A nap, amelyik
Jótett, alkotás nélkül
Telik: kárba vész.

Boldog újévet
dércsípte, zord lelkekbe
hősugarakat!

Csillagszóróként
fényszemed beleragyog
szemem tükrébe.

Áldott karácsonyt:
három sorban nem tudok
mást írni nektek!

Esőben vágyom
szép gyermekkorom fehér
hókarácsonyát.

Fenyő tetején
fénylő szívem a csúcsdísz
legszebb ajándék.

"Porcukros dombon
fehér fátyolos fenyő:
téllel frigyre lép."

"Kilyukadt az ég
párnája, sok hópihe
puhán földre szállt."

Ha a szeretet
Kútforrása kiapad
marad sivatag.

Öröm lángja ég
összeér most föld és ég
áldás, dicsőség!

Ha ez a világ
gyalázatos, akkor is
légy alázatos!

Lelkem csendjében
a hajnali áhítat
Mindent átitat.

Edzem a lelkem
rorátén meleg csendben-
hajnalban keltem.

Évek óta csak
veled fekszek, az a baj,
hogy nem melletted!

Szemed két csillag,
ha beragyogja arcom
könnyebb lesz harcom.

Álomittasan
az élettől részegen
élni józanul.

November fázós
rideg, zord ember, kopasz
fejét szél fújja.

Vacsora készül:
a vén hold réztányérján
csillagfalatkák.

Ködfátyol borult
a tájra: ősz menyasszony
oltár elé lép.

Gyertya lángjában
lélek fénye világít
síri csend ölel.

Fehér krizantém
pompázik a sírokon
- lélekcsend honol.

A szív fészkében
árva szerelemmadár
búsan énekel.

Szemhéjam vászon
az éjszaka Picasso:
ráfesti álmom.

Csendben vagy zajban
kis szívem templomában
mindenütt ott vagy.

Fogatlan szépség,
lelkemnek napsugara:
ő pöttöm Panna!

Szürke köd borong
bennem: testem falevél,
lelkem őszi nap.

Hátsó szándékom,
ha elölről figyeled
nem tűnik rossznak.

Virágzik az ősz
sárga levélszirmai
el is nyíltak már.