H Kohut Katalin haiku versei

szerény ibolya
sütkérezik a télben
gyér napsütésben

világot rendez
hatalmakat mozgósít
az igazi hit

Télapó suhan
csilingelőn, rénszánnal,
mesés életkép.

Gyere, Télapó,
szívem szeretetet vár,
a jóság remél.

nyitott szívvel járj
szolgáld a békességet
barátokra lelsz

Megállt az Idő
a pillanatnál, mikor
megszerettelek.

viaszból gyúrok
melegséget magamnak
elvakít az éj

Hol szeretet van,
emberségi törvények
otthona ragyog.

örökzöld fenyves
karácsonyt lop szívembe
derűs áhítat

Kedves Mikulás,
kérésem egy érintés,
simítsd meg lelkem!

hajnal harmatoz
cseppjeit felszippantom
felüdül szívem

rám simul lassan
télnek csendtakarója
éke jégvirág

kacifántos ősz
ezernyi bogár repked
keresve mennyet

csilingel ott fenn
miriád aranycsillag
éji karácsony

csak addig bánthatsz
míg nem fed el sötét föld
virgács síromon

beront harcdíszben
zord szélnek vad kényével
a haragos tél

határozatlan
lengtem a világ felett
hintám leszakadt

advent közeleg
bűntelen fehér susog
megtisztult tömeg

ledér ruháját
ledobva táncléptekkel
távozott a nyár

eres kezével
intett végleges búcsút
földre hullt levél

amerre járok
örökzöldeket látok
örök karácsony

lenge selyemben
reszket a bordó rózsa
nyárt illatozva

fagyban indultam
napsütésben érkeztem
október jegye

gyéren süt a Nap
élvezem simítását
lelkem rákacsint

az űrsötétben
pislog egy szív mécsese
békességet súg

az igazságom
tű fokán egyensúlyoz
szédül egyedül

aranyló levél
remeg a fa tetején
a múltról regél

csalóka folyó
szélénél mély gödörbe
esett életem

iszapos mély víz
a tapasztalatlannak
minden igazság

pirja orcádnak
a szívedbe zárt titkos
rossz gondolatod

mindenkinek más
- saját élete szerint -
minden igazság

laposkúszásban
körbevesz és átölel
sötét árnyékom