Halászné Magyar Márta haiku versei

Ugyanazt tenni
az egyiknek szabad, míg
másiknak tilos.

Jövőmet szövöm
jelenem szálaiból -
emlékkel öltve.

Szép emlékeink
néha megsimogatják
fájó lelkünket.

Szépet meglátni
kopár, zord szirteken is -
életigenlés...

Szépet meglátni
fájdalmak közepette -
csillagot látok...

Emberek halnak
mások hatalomvágya
miatt halomra...

Ködfátyol leplét
napsugár felemelte-
szépséget talált.

Belezajongott
hófehér csendességbe
a süvítő szél.

Mind ostoba, ki
békegalambot nyársra
húzva sütöget!

Néhányan most sem
tartják szem előtt, földön
véges az időnk...

Kis parasztházban
kemence, szeretettel.
Otthon melege.

Csipkebogyókból
fűzök pirosló gyöngysort -
tea lesz télen.

Fehér dér csípte
csipkebogyót finomra -
piros orcája.

Olvadó gyertyák,
sós könnyeim áztatják.
Viaszvirágok.

Szép cserépkályha
melegíti álmaim -
de jó is lenne...

Vörös sávot fest
táj ragyogó zöldjébe.
Lehanyatló Nap.

szűrt holdfény ömlik
kis folyónak vizébe-
csillogó fürdő

Bújócskát játszik
levelek közt napsugár.
Fényét keresem.

Csipkebogyókat
kavargat már csészémben
hűvösebb idő.

Szűrt holdfény ömlik
titkos szerelem köré-
esti randevú.

Csend virágait
emlékezés lángjai
világítják meg.

Léleknek balzsam
gyertyát gyújtani halkan
imát suttogok...

Lepkeként suhan
égő gyertya fényében
ezernyi emlék...

Megtalálhatjuk
halhatatlanságunkat
az életünkben?

Segít az ember
magán, és ha jószívű
máson is, ha tud.

Legény a talpán
ki a mai világban
talpon is marad.

Világunk talán
a valóságból pont most
írja ki magát?

Messzire libbent
szárnyán reményeimmel
tarka pillangó.

Boldogságot a
kilátástalanságban
keresni nonszensz... (?)

Dús búzaszemek
peregnek aratáskor-
sárga konfetti.

Békét keresve
lelkem csendesen sóhajt-
megnyugvást óhajt.

Jótett helyébe
manapság sok jót ne várj.
Nem divat ma már.

Csak egyetlen csepp
méz lehetnék ajkadon...
Édes olvadás.

Múltból fennmaradt
fésülködőasztalon
hajszál- repedés.

Tűző napsugár
vetett szemet forrón ránk.
Vízpartért kiált.

Fél életemet
folyton rád várva töltöm.
Időrabló vagy.