Halászné Magyar Márta haiku versei

Jónak maradni-
rossz világban nem könnyű.
Lehetetlenség?

Columbo hadnagy
minden bűnöst lefülelt.
Mintanyomozó.

Hibát keresnek
néhányan bennem. Nem kell!
Megvan, ne keresd!

Semmibe kerül,
de fukarkodnak vele.
Kedvesség szava.

Összes hagymám a
kamrában kihajtott. Kér:
Zsíros kenyeret!

Küszködéseim
észrevétlenségükben
rejtve- magamban.

Hajnali harmat
csiklandozza talpamat.
Mezítláb séta.

Pici fény csillant
hajnali víztócsákon.
Szép napot ígér.

Mind egy új helyzet
álmai közé repít.
Könyvek világa.

Megrészegülten
kortyolt eperborból méh.
Vele szédülök.

Semmi felének
dupláját kaptam tőled,
én mindent adtam.

Hervadó virág
sír letűnt remény felett.
Elhagyott kedves.

Fekete felhő
ontja könnyét világra.
Amúgy is sár van...

Napfény aranyát
ezüst cseppekre váltja.
Bőrünkön csorog.

Rohanó napok.
Velük együtt rohanok.
Hová sietünk?

Alvás-ébrenlét
határán hallom hajnal
harmatos hangját.

Rám bízta könyvét
a sorsom, írjak bele.
Élettörténet.

Arcát békésen
a Nap felé fordítja
jelen életem.

Sárga napernyőn
bogár rója köreit.
Örök körforgás.

Patak vizében
tükörképünket nézem.
Gördülő kövek.

Sziromszoknyákon
pünkösdirózsa-illat.
Szeretetparfüm.

Tavaszi kertek-
madárdaltól harsogó
szép koncerttermek.

Szemed tengere
búzavirágmezőt rejt.
Mélyébe úszom.

Pironkodik a
mező, pipaccsal tele.
Ringanék vele.

Ezüst szálakkal
üdvözölt fényes tükör.
Visszanevettem.

Hajnali dallam,
érintetlen természet.
Léleknek gyógyír.

Hallik a csendben:
hajnali harmat cseppen.
Maradok csendben.

"Összecsiszolttá
vitatkoztuk" magunkat
az évek során.

Madarak zengnek
hajnali szép ébresztőt,
ablakom előtt.

Rózsaszín álmok
rozsdamarta foltokkal
váltak valóra.

Poros kacatok,
padláson gyűlő lomok-
múlt drágaköve.

Szél hárfa játszik
lágy zenét a tavaszon-
libbenő dallam.

Vén mandulafám
hófehér ruhát öltött-
újraszületik.

Eledel lelkem
számára minden szép, jó.
Néha éhezik...

Szép szó nem kell itt,
csúnya sem. Szólásmentes-
Szólásszabadság.

Költészet napján
Posztolj verset az utcán!
Szép megmozdulás.