Hauk E haiku versei

költészet napján
kapjon végre hangsúlyt a
takarékosság

nem felejtem el
fűszeres május lepte
üde csókodat

könnyek közt várod
régi párod - ő rád vár
a túlvilágon

csalóka tavasz
kacsint, s virágba kelti
a kék kankalint

hamisan kacsint
a zárka fenyőjére
akasztott angyal

továbbreppenő
másodpercek dézsmálják
pásztoróránkat

meggörbült botom
szerényen emlékeztet
hajlott koromra

megtaláltalak
megszelídítettelek
míg meg nem halunk

apró sóhajok
halk kacajok - vadkemping
a tengerparton

élnék szívedben
mint egy jó ízű falat
ha meg nem ennél

nagyon sok ember
vallja magát boldognak
minden ok nélkül

Teszteld a rendszert!
Erre a haikura
adj öt csillagot!

keserű csókod
rúzsnyoma perzselő tűz
égő arcomon

ősbemutató
a kórház szülészetén
íme az ember

szereleméhes
fiatalember keres
ennivaló lányt

belebotlottam
az ingerküszöbömbe
kezdődhet a nap

forró kövek közt
gyomlálják unokáim
szüleim sírját

Fekete madár
az ágyamra száll. Rám vár.
Indulnom kell. Kár.

Még maradj kicsit!
Félek, hogy fájni fog majd
búcsúsóhajod.

édes álmaink
csokoládéillatként
kelnek életre

egyet sóhajtott
és könnyes szemmel várták
fenn az angyalok

Véleményeink
kilencven százaléka
előítélet.

Ismét megtörtént.
Madárkától reszket a
mogyoróbokor.

Remegő keze
ősz haját simítaná.
Egy hete kopasz.

belibbent pőrén
száz pihécske rezdült meg
bársonyos bőrén

Simítja ráncos,
barázdált arcod kezem.
Hát itt vagy, anyám?

Marad szeretet
lángoló szerelmünkből
öregkorunkra?

egyedül veled
látom csodálatosnak
a sötétséget

a frissen nyírt fű
illata pillangókat
hívogat elém

A ritkán szóló
madár is énekelhet
gyakran hamisan.

Hajnali napfény
Fest szívárványívet a
Vízesésködre.

talán álom volt
csak az a csók, mely mindent
megváltoztatott

a világűrből
rigid lények figyelik
boldogságunkat

A tavaszi rét
nem virít még. Ködfényű
felhőben pihen.

Vérátömlesztést
igényelek. Jelige:
költői véna.