Ibolya Cseke
Hiszékeny énem
köszönt a gyanakvónak -
Már barátkoznak
Ibolya Cseke
Málló fal mellett
Múltjára támaszkodik
Rozsdás kerékpár
Ibolya Cseke
Szívem leégett
gyertyacsonk, szálló füstje
arcomon csorog.
Ibolya Cseke
boldogság fogant
veled a pillanatban -
emlék született
Ibolya Cseke
Nem vagy egyedül,
hisz valaki gondol rád -
lelkével ölel.
Ibolya Cseke
Napsugár ecset
fákra virágokat fest.
Szirmot bont a fény.
Ibolya Cseke
hajnal árnyait
a reggel fényli körbe,
s illan a harmat
Ibolya Cseke
Közös sorsok - mint
az összefolyt folyók - egy
mederben járnak.
Ibolya Cseke
Nyitott szemekkel
álmodom, hogy teremtsek
magamnak csodát.
Ibolya Cseke
Hideg hajnalon
magamra gomboltalak -
lelkem reszketett.
Ibolya Cseke
átléptem volna
rajtad, de megbotlottam
saját magamban
Ibolya Cseke
magadra zárva
boldogtalanságoddal -
lelked dörömböl
Ibolya Cseke
szó nélkül viszem
sorsom málháját - másnak
nehezebb jutott
Ibolya Cseke
Apró csodákból
lelkek húrjára gyöngyöt
fűz a boldogság.
Ibolya Cseke
Éj leple alól
kikukucskál a hajnal -
még fázik a fény
Ibolya Cseke
Kuporog a Nap.
Felhő mögött szürke ég,
irigyli a fényt.
Ibolya Cseke
Tél lehelete.
- Megfagyott ablakvirág -
Naptól hervad el.
Ibolya Cseke
Ezüst fényű Hold
Kacsint a tó tükrében.
Csendben csónak ring.
Ibolya Cseke
halott virágok
utolsó sóhajtása -
lehullott szirmok
Ibolya Cseke
Nyikorgó hídon
korhadt jövőbe vakon
vezet végzetünk.
Ibolya Cseke
Rossz emlékeim
- batyuba kötve - rozsdás
szögre akasztom.
Ibolya Cseke
olykor megcsillan
elvesztett álmaimnak
széttört szilánkja
Ibolya Cseke
homlok falamon
dörömböl a gondolat -
kitörni készül
Ibolya Cseke
Egymás nélkül csak
árván botorkál lelkünk -
boldogtalanul.
Ibolya Cseke
elnyűtt szavakból
rongyos gondolatokból
máglyát építek
Ibolya Cseke
múló életben
pillanatokkal szökik -
elvesztett idő
Ibolya Cseke
Összesimuló
tekintetek - szemekkel
játszott szerelem.
Ibolya Cseke
zenekarodban
egyetlen hangszer voltam -
lehangolódva
Ibolya Cseke
szívem kapuján
csendesen kopogtattál -
beengedtelek