Ibolya Cseke
ha nem indulsz el
mikor menned kell - idő
megy el melletted
Ibolya Cseke
elolvadtam mint
a tavaszi hó - mikor
karodba zártál
Ibolya Cseke
mosolyvirágok
ragyognak az arcomon
mikor rám nézel
Ibolya Cseke
a sorsod útja
nem kitaposott ösvény
magad járod ki
Ibolya Cseke
Hallgat a miért
és sorakoznak néma
kérdőmondatok.
Ibolya Cseke
Kacér őszi nap.
Orcát nem pirít, de még
kicsit kacsingat.
Ibolya Cseke
Csendes az erdő
nem trillázik csalogány.
Elköszön a nyár.
Ibolya Cseke
lezárt múlt kulcsa
jövő boldogságának
zárjába illik
Ibolya Cseke
régi szerelem
árnyékában elhervad
az új reménység
Ibolya Cseke
Hallod-e szívem
szavát, mikor megremeg
bennem hiányod?
Ibolya Cseke
Szelet nem lehet
megváltoztatni... és a
vitorláidat?
Ibolya Cseke
Sodorjuk sorsunk
fonalát, hogy szövetet
alkosson létünk.
Ibolya Cseke
Erejét vesztve,
bágyadtan simogat a
szomorőszi nap.
Ibolya Cseke
Gyöngyeim porba
hullottak. Reményeim
már elhervadtak.
Ibolya Cseke
Rossz emlékeim
- batyuba kötve - rozsdás
szögre akasztom.
Ibolya Cseke
Bálozik az ősz...
szél hívja táncra, libben
tarka ruhája.
Ibolya Cseke
Félelmed taván
megtörik a jeges csend
s olvad magányod.
Ibolya Cseke
Magadra zárod
magányod jeges falát...
szíved megdermed.
Ibolya Cseke
Kemény szívet nem
karcolja puha lelkem.
inkább én kopok.
Ibolya Cseke
madárcsicsergős
árnyas fán megpihent a
fényes napsugár
Ibolya Cseke
Süppedő mocsár
hová űznek vágyaink.
Csók-könny keserve.
Ibolya Cseke
Szívem lakója
most is bennem dörömböl
magamba csuktam.
Ibolya Cseke
szélnek eresztem
szívem tintájával írt
leveleimet
Ibolya Cseke
Futnék előled
mégis egyre közelebb
kerülök hozzád.
Ibolya Cseke
Óceán hátán
hulladéksziget lebeg
mint új kontinens.
Ibolya Cseke
Lelkemben - sodró
hullámoknak taraján -
versek hajóznak.