Ihász Brigitta haiku versei

Helyem keresem
haldokló csillagként. Nincs
erőm ragyogni.

Szívvirágotok
kibontakozása ölt
ünnepi formát.

Eszembe jutott,
hogy már nem jutsz eszembe.
Lebegő emlék.

Hagyom, hogy elmém
szabadon lebegjen a
lét-ürességben.

A gyáva ember
csak a hátad mögött mer
torkodnak esni.

Fotelhuszárok
csak fotelkalandokban
teljesednek ki.

Atomjaimra
hullok, nincs kötőanyag.
Csendben lebegek.

Egy hasznos tanács:
Sose essünk kétségbe!
Nem vezet jóra.

Emberek ripsz-ropsz
ugranak viszonyokba.
Én meg csak várok...

Nem vagyunk többek
kérdőjeleknél. Más tesz
pontot végünkre.

Önsorsrontásból
jelesre vizsgázhatnék.
Kérdezni lehet.

A perc sem mozdul
mellőlem, várja sorsát,
mint igaz barát.

Kalandtúra az
élet, csak megfelelő
partner kell hozzá.

Az üres elme
adja ki a legnagyobb
zajt - Tégy ellene!

Hozzon neked az
új év mindent, mit tiszta
szívvel szeretnél.

Ne veszítsd el a
Reményt - nem tudhatod, mit
hoz el a holnap.

Együtt bukunk el,
de ez nem a vég, csupán
az új kezdete.

Fülsiketítő
csend vesz körül. Gondjaim
is elhallgattak.

Nem tehetsz arról
aki lettél. Ők tettek
ilyenné téged.

Fogalmam sincs, hogy
feltűnésed isteni
jelnek vegyem-e?

Csak egy dalunk van,
játsszuk el jól. Nem tudjuk
újrakottázni.

Ha tudtam volna,
mekkora fájdalommal
jársz, meg sem látlak.

Álmaim közt már
idegen vagyok. Nézzük,
s nem értjük egymást.

Legjobb baráti
tanács: pityeregj egy jót,
s meglásd könnyebb lesz.

Én mindig másnak
láttalak, csak annak nem,
aki tényleg vagy.

Ó, miért tennéd
félre álmaid? Nem ez
a jó megoldás.

A kettőnk között
feszülő csend sötétben
is tapintható.

Maréknyi színes
álom formázza minden
léptem célomig.

Nem tudhatod, hogy
szavaid miként élnek
tovább másokban.

Hosszúra nyúló
Érzelmek óceánja
Feketén dobban.

Ébredő titkok
vesznek körül. Szemünk még
nem szokott hozzá.

Másoknál látom,
amit hiányoltam a
kapcsolatomban.

Ordítanék, de
akkor sem hallanál meg.
Süketként bolyongsz.

Hiába tartok
tükröt eléd, nincs erőd
magadba nézni.

A valóságot
szebbé, jobbá álmodom.
Kozmoszt teremtek.

Virágoskert az
élet, csak a bolond nem
látja a fától.