Imre János
néha úgy érzem
csak túlsúly volt az ember
Noé bárkáján
Imre János
csak még egyszer ha
elkezdhetnélek... sosem
hagynálak abba
Imre János
mennyi remény hajt
ki egyetlen faágból:
szeret nem szeret...
Imre János
már-már beteges
ahogy egészségére
vigyázni próbál
Imre János
ajkad volt talán
a legszebb mi valaha
elhagyta számat
Imre János
gyógyul az a seb,
csak ne kapard a vart mert
megmarad a heg
Imre János
volt hogy utam nem
ismerve mentem, de az
út ismert engem
Imre János
"össze fog törni
ablakom, ha huzatod
folyton becsapja"
Imre János
- annyit elárult
íródó könyvéről, hogy
sokoldalú lesz -
Imre János
fagyra virradó
kaszálatlan mezőkön
térdig ér a dér
Imre János
akut fájdalom
lett, egy heveny szerelem
mellékhatása
Imre János
csomagom csak egy
bőröndnyi emlék rólad:
"időutazom"
Imre János
egy szerelemből
születtem s belehaltam
egy szerelembe
Imre János
benned bújok el
előled, hogy ki ne hagyj
engem belőled
Imre János
szélcsengő vagyok
a szélcsendben, szeledre
várok szép csendben
Imre János
fákat ültet a
képzelet a valóság
gyér erdejébe
Imre János
élet engedd el
lelkemet - cserébe itt
hagyom testemet
Imre János
rajtam kívül nem
talált magában semmi
kivetnivalót
Imre János
a legfájóbb pont
az volt, mit a mondatunk
végére tettél
Imre János
félreértettél:
soraim sosem neked
szóltak - csak rólad
Imre János
mire rátértem
a tárgyra, alany már nem
volt, se állítmány
Imre János
feladlak remény...
ajánlottan magamnak
tértivevénnyel
Imre János
Anyám! Egy olyan
szív az enyém, mi benned
dobbant először...
Imre János
egy majdnem voltam,
eldöntendő kérdésed
válaszai közt
Imre János
csak utoljára
még egyszer, szeretnélek
először látni
Imre János
két karom s szívem
tárva... úgy várok rád, mint
anyjára árva
Imre János
árnyékom táncra
kél - ritmust a bánat ad,
magányom zenél
Imre János
ki az, ki ott fönn,
éjjelente szétszórja
a csillagokat...?
Imre János
ki keveri ki
a mérget, ami megöl
majd bennem téged...?
Imre János
önmagam vagyok
az összes tulajdonom -
ennyit veszthetek
Imre János
csigának csúszda:
egy kecsesen hajlongó
fűszál a szélben
Imre János
lelenccé árvult
álmaim; a valóság
lett mostohátok
Imre János
átszervezted a
szerveimet szerelem:
torkomban szívem
Imre János
arcodat tavasz
meddig takarja még a
tél szürke maszkja?
Imre János
hát isten véled
édes múzsám, nincsen rád
már metaforám
Imre János
ne vájj túl mélyen
múltadba - beomolhat
jelened fala