Imre János
örök dilemma:
fájdalmam te vagy s te vagy
ki csillapítja
Imre János
egész jól vagyok
mióta szívem fele
veled van tele
Imre János
átjárót váj a
képzelet a valóság
szürke falába
Imre János
meddig tart az a
perc, amiben elkezdtél
így hiányozni...?
Imre János
mint minden múzsa:
művésze művészetét
köti majd gúzsba
Imre János
egyedül fekszem
hanyatt a stégen s téged
nézlek az égen
Imre János
mint a kölcsönbe
adott könyvet: téged se
látlak már többet
Imre János
megoldásunknak
volt kulcsa de bedobtuk
együtt a kútba
Imre János
töltsd tele rázd fel
nyisd ki és idd meg: mindet!
pezseg az élet...
Imre János
olyan szegény lett
létem: a könnycseppet is
kölcsönbe kérem
Imre János
fiatalságom
pereg: itt-ott pár ránc már
rám öregedett
Imre János
nélküled is megy
az életem tovább... bár
még csak négykézláb
Imre János
egyszer majd lapozz
vissza befejezetlen
fejezetünkhöz
Imre János
már két szívhang szól
benned: egyik sem nekem
egyik sem tőlem
Imre János
sok-sok fájdalmas
órát okoz egyetlen
boldog perc veled
Imre János
összeköt minket
ítélőképességünk
teljes hiánya
Imre János
én most lefekszem
élni... ébresszetek a
végállomáson
Imre János
sós könnycseppekkel
megfűszerezem édes
búcsúcsókodat
Imre János
tarka ruháját
veszi fel az ősz a nyár
temetésére
Imre János
egy szép nap majd úgy
kelek fel hogy mellettem
már nem te fekszel
Imre János
az emlékeim
játszóterén hintázik
a gyermekkorom
Imre János
lehet hogy tényleg
örökké tart az élet...
várd ki a végét
Imre János
kísért a múltam:
régim után megnyalnám
mind a tíz ujjam
Imre János
Lehetne köztünk
egy pillanat? Ígérem
kettőnk közt marad!
Imre János
azt kérted várjak
egy pillanatot... és én
azóta várom
Imre János
Télen azt mondtad,
nyáron majd visszajössz, de
lassan itt az ősz...
Imre János
Szerinted mikor
lesz végre szám, ajkadnak
piros ajtaján...?
Imre János
azt mondtad örök
marad de elszámoltad
egy kicsit magad
Imre János
külön kelünk mert
valónk más - együtt fekszünk
mert álmunk egymás
Imre János
kölcsön kérted a
szívem majd visszahoztad
kis darabokban
Imre János
alakul bennem
egy gondolat rólad szép
csendben: "haikul"
Imre János
legközelebb ha
születek sírás helyett
majd felnevetek
Imre János
téglánként rakott
falat téglánként vissza
ritkán bontanak
Imre János
amid volt az már
nincs amid lesz az még nincs
amid van az kincs
Imre János
bár biztosra nem
veszem hogy létezem de
feltételezem