Imre János
újra jó lett rám
arcom - elhasznált maszkom
szögre akasztom
Imre János
az ember végül
rájön: a rosszindulat
gyógyíthatatlan
Imre János
szeretem ahogy
ujjaink percről percre
összefonódnak
Imre János
legyen köztünk egy
utolsó előtti "csak
még egyszer légyszi"
Imre János
kézzelfogható
bizonyítékom van rá
hogy elengedted
Imre János
emlékszem régen
kerestem sötétségben
hová bújt a fény
Imre János
azt hiszem észre
sem vetted hogy magamra
maradtam benned
Imre János
kétségbeesett
ecset keresi vásznát
életművéhez
Imre János
a következő
lehetőségnél fordulj
jobbra életem!
Imre János
hoztam le neked
csillagot... csak útközben
elragyogódott
Imre János
mind ki nálunk járt
máshol boldog már: szívem!
ketten maradtunk
Imre János
ne bánd ne sajnáld
mi köztünk volt el nem múlt
csak átalakult
Imre János
tükröm tükröm ez
hogy lehet: neked balra
van a jobb kezed
Imre János
ennél többet nem
tehetünk: külön sírunk
külön nevetünk
Imre János
feléd gurulva
utolsó emlékem hogy
nem fog már fékem
Imre János
szívem betettem
sütődbe hadd lássam mi
sül ki belőle
Imre János
lezárt szemhéjam
belső falára mesét
fest a képzelet
Imre János
vízszintesed is
kell a függőlegesem
megfejtéséhez
Imre János
homokban hagyom
mezítlábnyomom - sorsát
a vízre bízom
Imre János
belőlem ette
mi édes - míg másból a
sósra volt éhes
Imre János
Védj, viselj, nevelj.
Szeress, szoríts, tarts, terelj.
Sirass, temess el...
Imre János
egészedre nincs
módom - én szeretnék csak
részt venni benned
Imre János
mondatunk majdnem
kész... a vége már csak egy
írásjelre vár
Imre János
érezni félek -
ha szeretek szenvedek -
minek is élek...?
Imre János
ma reggel is úgy
ébredtem hogy én fekszem
a te feleden
Imre János
ma eladom pár
gondom - veszek belőle
egy nagy levegőt
Imre János
érdeklődésed
hiányában a közös
jövőnk elmarad
Imre János
a szemeidnél
csak késed és szavaid
forgatod szebben
Imre János
te csak eldobtál -
hogy össze is törtem az
már következmény
Imre János
mindegy is hova
sodródok - ott leszek jól
ahol épp vagyok
Imre János
a bogár amit
fülembe raktál már a
szívem felé jár
Imre János
megtanítottam
fütyülni - most ő tanít
engem táncolni
Imre János
egy rád való kis
tekintettel ébrednék
fel minden reggel
Imre János
az egyik szemem
sír a másiknak meg nem
adtam még nevet