Imre János haiku versei

háromszázhatvan
fokot fordult életem -
beleszédültem

micsoda meghitt
magányban maradtam már
miattad megint

visszhangom lettél
köztünk egy szakadék a
választóvonal

kiszáradt tavam
medrét nézem - elnyelte
a tükörképem

mostanra kicsit
kevesebbszer gondolok
rád nagyon sokat

felpróbált engem
majd ott hagyott lógva a
próbafülkében

Csókolom, ott fenn!
Hány fájdalomba kerül
az a boldogság?

szívemben van egy
kis szeglet - magam elől
ott rejtegetlek

Ma úgy tekintek
a tegnapra, ahogy majd
holnap a mára.

lépjünk egyet: hogy
előre vagy hátra most
mindegy - ácsorgunk

évekig épült
falat bontott bennem egy
pillanat alatt

érvelni lehet
észszerűen - érezni
csak szívszerűen

felületesen
szemlélőnek a világ
nem tár fel csodát

könnyezel látlak
széppé mossa arcodat
a kisírt bánat

kis szobánkban hat
fal van: két fő - két támasz
egy tűz - egy válasz

úgy néztél rám mint
rég - nem akartam hinni
a szemeidnek

- egy jegyet kérnék
csak oda - de hova? - hát
a boldogságba!

elindulunk-e
megérkezésünk ezen
múlik többnyire

Ma átszámoltam
a csillagokat: és pont
annyi, mint tegnap.

mint villámlás és
mennydörgés - mindig együtt:
sosem egyszerre

Ne ígérd, ne kérd
az örökkét - ma szeress:
ma szeressenek.

én a cérna és
te a tű - együtt hímzett
nagybetűink: MI

örömben - kínban,
sírni - nevetni: oda-
vissza kapcsolat

a válasz félkész
a kérdés még hezitál
összeillő pár

felemás viszony
én egészem te feled:
ketten másfelek

bár látom, jegyed
kombinált - én bérletet
váltok tereád

ne tépd fel sebem
újra meg újra - vérem
kér - hagyd alvadni

tessék használd - szólt
egy hang - majd ha végeztél
add be a kulcsot

te szív! - szólt lelkem
ordítva - szerelem öl
meg? vagy fordítva?

Nézz be fészkembe
Mit szívem neked rakott
Tartom a bakot