Ivády Gábor haiku versei

annyi hasznom van
mint a kis zászlónak a
hangjegyek szárán

a gödör mélyén
legalább biztos pont van
a lábad alatt

felszínes világ -
felébredtem és körbe
voltam rajzolva

rám fog zuhanni
de nem baj - csak essen le
válladról a súly

mennyivel szebbek,
lágyabbak a ráncaim
belülről nézve

állj kérlek messzebb -
a szempillád karcolja
a pupillámat

reggel a kávét
velem kavarja meg a
melankólia

bár flowban vagyok
egy kicsit ijesztő hogy
nem tudok úszni

nem hittél bennem
így a sikereimet
neked ajánlom

csak hét főbűn van
pedig abból is bőven
férne még belém

a széfben őrzött
aranyfogad könyörög
egy jó falatért

valaki nagyon
dörömböl a kapumon -
talán Isten az

mikor szembe szállsz
a gravitációval
akkor épp zuhansz

az önös érdek
a szabad akaratban -
mint a sárga hó

lehetsz középen
ha közben excentrikus
az egész világ

a piros lehet
enyhe vörös, vagy akár
túlzó rózsaszín

este fekete
teát főzött belőlem
a depresszió

kapcsolatunkat
a gondoskodás tölti
meg tartalommal

egy szép történet
törődés nélkül szürke
szomjas szivárvány

miért törted szét
ha nem tudsz mit kezdeni
a szilánkokkal?

olyan pozitív
az életem, hogy a Rossz
miattam szorong

úgy hajlítom az
igazságot, hogy jobban
simuljon hozzád

lehetek nyitott,
vagy kemény kötésű - nem
csaphatsz fel bárhol

nincs rossz döntésem
csak néhányról utólag
derül ki hogy jó

selyemzsinóron
lógok feletted édes
boldog átokként

ott állok minden
elismerésed mellett -
eltalálhatnál

elég sarkos lett
a látóköröm ahhoz
hogy el tudj bújni

ma rád gondoltam -
sebed pigmenthiánnyá
szépült szívemen

mikor senki más
nincs magam alatt csak én
megtalálhatnál

alig hallható
félredobbanásokkal
mutál a szívem

idegen vagyok
mindenhol - a honvágy lett
a szenvedélyem

egyedül te vagy
amit magamban még egy
kicsit szeretek

még nem tudom hogy
mit akarok - de abból
már nem engedek

ha egyesével
tálalod fel a rizst majd
szemenként eszem

nem látod mi a
különbség a gyufa és
az őrláng között

vitázz, szállj szembe
a gravitációval
és máris repülsz