Joco57
létezett a fény
de sokkal halványabban
láttam nélküled
Joco57
párás reggelen
utat tör a napsugár
szakad a hajnal
Joco57
a boldogságod
naponta megfürödhet
szeretetemben
Joco57
egy hosszú fasor
még egyszer utoljára
végén temető
Joco57
teérted vagyok
reggel magadra ölthetsz
észrevétlenül
Joco57
szép emlékekből
ma új ruhát szőtt sorsunk
szívünk hordozza
Joco57
bánj óvatosan
minden gyenge lélekkel
teste porcelán
Joco57
a lélegzeted
minden éjszaka megment
a csend markából
Joco57
érintésedbe
mindig új titkot rejtesz
kódfejtő leszek
Joco57
a hegyoldalról
napfény csordul a tájra
új nap kezdődik
Joco57
összetartozunk
mint folyó a medréhez
áradás után
Joco57
hajnali szélben
fűszálak járnak táncot
harmatköntösben
Joco57
hozzád hajolva
mosolyodban megszépül
mulandóságunk
Joco57
mint est sötétje
majd rád simulva érzem
bőröd bársonyát
Joco57
egy magocska száll
szelek hátán világgá
apró ernyővel
Joco57
nem kerestelek
de mint egy talált kincset
úgy őrizgetlek
Joco57
érintéseid
megóvom mindörökre
lélekkendővel
Joco57
a vihar keze
sok sötétszürkét kevert
az ég kékjébe
Joco57
tóparti alkony
lábam a nap fényében
aranyba mártom
Joco57
viharos szél az
út menti jegenyéket
hajlítja íjnak
Joco57
csillagok fényét
a víztükör ringatja
úszó lámpások
Joco57
íját feszíti
a nyári hold ezüstje
vizek tükrében
Joco57
szavaid csendje
éjszakává növekszik
láthatatlanul
Joco57
öreg fűz ága
mintha vizet merne a
folyó árjából
Joco57
rezgő harmatcsepp
egy rózsaszirmon alszik
utolsó álom
Joco57
termésed oda
csak virágillat maradt
vihar pusztított
Joco57
szépen búcsúztál
illanó szivárvánnyal
vad vihar után
Joco57
csókjaim nyomán
ezernyi apró virág
testeden nyílik
Joco57
bárányfelhőim
szürke napjaim felett
apró ékszerek
Joco57
omladozó ház
falának támasza csak
egy fa árnyéka
Joco57
messzi távolban
vöröslő ég párnáját
hegyek csipkézik
Joco57
harmatcseppeket
gyorsan tőrére tűzi
hajnali napfény
Joco57
fák hűvöséből
távoli délibábbal
hívogat a nyár
Joco57
észre sem veszed
ahogy álmod szétterül
a csend bársonyán
Joco57
fénylő napkorong
apró nyakkendőt kötött
bárányfelhőkből
Joco57
az amit adtál
sohasem lesz mulandó
örök ajándék