Joco57
minden pillanat
akkor a legfontosabb
mikor történik
Joco57
ahol a közel
több néhány érintésnél
ott lehetsz boldog
Joco57
ha a szerelem
tűzénél csak bóbiskolsz
kialszik lángja
Joco57
semmit sem kérek
elég, ha adni tudok
az ég kékjéből
Joco57
akárhol lehetsz
mindig ott leszek veled
karnyújtásnyira
Joco57
áradása part sohasem
féltékeny, öleléssel
várja folyóját
Joco57
megérkezéskor
boldogabb az ölelés
mint búcsúzáskor
Joco57
ha a rivalda
fényei kialszanak
belülről ragyogj
Joco57
ha tudni véled
az nem elég, kell hozzá
a bizonyosság
Joco57
nálam maradt az
utolsó ölelésed
oldhatatlanul
Joco57
Anyaéletet adtál
vele lelked szépségét
örök időre
Joco57
sötét vászonból
koszorút fon az éjjel
hajnalig gyászol
Joco57
fény és az árnyék
alkonyat kapujában
most váltja egymást
Joco57
nehéz időben
látszik lelked mélysége
megmérettettél
Joco57
még egy utolsó
csókot lehel az alkony
fekete rúzzsal
Joco57
ha egyszer megáll
az idő, meghallhatod
szárnysuhogását
Joco57
a szenvedélynek
nem árt a hűvös szelő
csak szítja tüzét
Joco57
csendes hajnalon
kertkaput nyitogat a
tavaszízű szél
Joco57
érintésedtől
gyűrt életem ráncai
élüket vesztik
Joco57
nem lehet elég
csak részese lenni a
történelemnek
Joco57
a világodban
bármerre is indulok
hozzád érkezem
Joco57
adj önzetlenül
a lelked nagyságából,
ha adni akarsz
Joco57
érintéseid
virágokat rejtenek
örökké nyílnak
Joco57
a világodban
csendes utcákat járva
jó minden lépés
Joco57
semmit sem kérek
már csak adni szeretnék
magamat érted
Joco57
minden ami szép
a szemnek káprázat a
léleknek vigasz
Joco57
közel vittél a
boldogság forrásához
ittam a vizét
Joco57
volt egy pillanat
amit szemedben láttam
megfordulhatnál
Joco57
kandallók mélyén
lassan elhamvad a tűz
tavasz lesz újra
Joco57
mint egy jó gyógyszer
szeretetem cseppenként
enyhíti szomjad
Joco57
hozzád sem érek
csak gyengéden ölellek
érzéseimmel
Joco57
nem jutsz előre
ha egy forgóajtóban
hagytad álmaid
Joco57
sétálhatsz velem
a befagyott tó jegén
csillagok között
Joco57
mint gyenge tavasz
csak kacérkodom veled
arcon csókollak