Jordáki Gábor haiku versei

Kiürült város
csendes magányában sír
és fellélegzik.

Szitáló eső
szórja sűrű permetét.
Könnyezik az ősz.

Hordozod sorsod
magadban! Higgy tettekben,
ne a szavakban.

Egyetlen igaz
kapcsolat többet ér egy
tucat hamisnál.

Nyugtató színek
kavalkádja. Fenn a kék,
lenn, zöld és sárga.

Az élet mindig
tud váratlanul adni
és elvenni is.

Virágzó nyírfa
alatt boldogság képe
ágazik szerte.

Társ. Test és lélek.
Adj esélyt magatoknak.
Egy új mesének.

Távolba mereng
elmém. Éjcsillag fénye
világít szendén.

Szememben táncol
egy könnycsepp. Eltávozik.
Tudja, így könnyebb.

Két erős tiszta
szív legyőzi a múltat,
s új jövőt teremt.

Tudatalattim
hű hangja: rád hallgatok,
a te szavadra.

Mikor az idő
vele úgy telik, hogy már
mindjárt estelik.

Súlyos döntést csak
az tud hozni, aki a
terhét is érzi.

Bizonytalanság
mezsgyéjén táncolsz. Számíts
a sérülésre.

A legbiztosabb
jele annak, hogy már nem
számítasz: a csend.

Szemed kékje, mint
kitisztult ég ragyogó
egyszerűsége.

Bármily kis dolog
is, ami feltölt téged,
szabadságot ad.

Korona nem a
víruson van. Rajtunk, kik
egymást segítjük.

Merd felvállalni
önmagad. Ettől te még
nem leszel gyengébb.

Ne hagyd másikat
kétségek közt. Hisz így te
is abban leszel.

Viszonzást sose
várj azért, amit nyújtasz.
Nyugtázd mosollyal.

Sose hazudtold
meg magad. Ha mondandód
van, ne tartsd vissza.

Változtasd meg a
látásmódod. Ezzel tán
hatsz másokra is.

Ahogy simogat
a nap ragyogása, úgy
kaptam fényt én is.

A mellőzöttség
rosszabb a halálnál is,
mert itt még érzel.

Több mint barátság,
de nem szerelem. De én
mégis szeretem.

Hallgatás. Sokszor
több titkot elárul mint
a fecsegések.

Nem a sárkánnyal,
oroszlánnal kell küzdjél,
hanem magaddal.

Még ha az igaz
sokszor maróan is fáj,
mondd ki, sose várj.

Elfogadni és
mellette maradni. Ez
igaz szeretet.

A félelmemet
felülírja bizalmam.
Kiérdemelted.

Tested melege
szikrát csiholt szívemen.
Remény pislákol.

Ha te nem veszed
észre magad, ne várd hogy
számítson szavad.

Attól még hogy nem
vagyok hangos, mindenről
van véleményem.

Mint nedves, facsart
rongy, úgy szórja cseppjeit
a borús égbolt.