Laczkó Vass Róbert haiku versei

célegyenesben
minden percét bánjuk a
halogatásnak

törvénytevőknél
józanabbul ítél a
lelkiismeret

hűtlenségedre
ne más portáján keress
magyarázatot

meztelenséged
megvakított mostantól
tapogatózom

mikor a könnyek
elapadnak elszárad
a szerelem is

tabula rasa
mondanám s ha figyelnél
komolyan vennéd

néma gyereknek
is hallani lehet a
szívdobogását

belélegezzük
egymás csöndjét mielőtt
megszökne tőlünk

gyönyörű szempár
pislog a paplan alól
krokodilkönnyek

ölelésednek
egyre több köze van a
fojtogatáshoz

aki gyűlölni
megtanult az tudja mit
jelent szeretni

mintha mimózát
simogatnék lelked is
úgy beleborzong

adj erőt nekem
hogy hozzád igazítsam
a történetem

szemérmes szellő
cirógatja fürtjeid
észre sem veszed

a legcsiszoltabb
klasszikusból is itt-ott
kilóg a versláb

arról hogy szeret
nem győz meg az egyszerű
mondatszerkezet

minden ölelés
áprilisi tréfának
bizonyult köztünk

annyira magas
a vércukorszintem hogy
adóköteles

rügyfakadáskor
öntudatra ébred az
anyatermészet

minden virágzás
az ébredő természet
szabadságharca

könnyhullatással
a felelősséget nem
lehet lemosni

önvédelemből
a gyöngédség is barbár
tettekre képes

nem oldódnak meg
a gondjaink attól hogy
leplezzük őket

türelem nélkül
a halhatatlanság sem
elviselhető

szemforgatással
nem lehet bárányokat
összeterelni

aki mártírnak
alkalmatlan abból még
lehet áruló

júdáscsókod és
harminc ezüstöd kevés
az üdvösséghez

óvakodj attól
akiben tántorog az
önazonosság

nem értjük egymást
ám a szótlanságodba
belepusztulnék

csak bálvány képes
zokszó nélkül viselni
véráldozatot

soha ne kérdezd
életjelet halálban
miért kerestem

hiába vennék
elégtételt rajtad ha
nincs hozzá fegyver

két ölelés közt
egyetlen éjszakában
egy egész élet

tojás a héját
akkor sem vetkőzi le
ha belezápul

ne kezdeményezz
pengeváltást rutinos
vagdalkozókkal

végszükségben az
utolsó szalmaszál ad
kegyelemdöfést