Laczkó Vass Róbert haiku versei

egérút nélkül
néhány napig menedék
utána börtön

kushadó rügyek
fogságából kitör a
tavaszi lárma

reszkető rügyek
fogságából kitör a
tavaszi pompa

tamáskodók közt
magdalénák hite nyer
bizonyosságot

megérdemelne
tizenhét szótagot a
cseresznyeszár is

ránehezedik
a cédrusfából ácsolt
könyörtelenség

cseresznyefákon
csicsergő haikuktól
hangos a tavasz

rivaldafényben
összeszólalkoznak a
kulisszatitkok

sebhelyes arcát
a sápadt hold napfénnyel
púderozza be

többet szeretnénk
sejteni mint amennyi
megmutatkozik

amikor elhagysz
ne felejts el engem is
magaddal vinni

szabaddá tesz mert
önként vállalt járom az
én igazságom

vétkei miatt
összebarátkozott a
bűntudatával

határok nélkül
a határtalanság is
értelmét veszti

nehéz lehet az
élet annak akinek
semmi sem tetszik

kitavaszodnék
ha nem halogatnád a
nagytakarítást

kiteljesedés
nélkül értelmetlen a
beteljesülés

rámegy az élet
mire kideríted hogy
érdemes élni

romokban a tél
bogarak bátorkodnak
a fagypont fölé

szolgálatukra
hölgyeim de sosem a
szolgálatukba

amiről mindig
csak szó esik arról nem
szokás beszélni

idő kérdése
belegabalyodni az
időtlenségbe

az is nyereség
ha sikerül a reményt
ébren tartani

parlagon maradt
gyomnövényen zúzmara
bontja szirmait

lemondok rólad
hogy szabad akaratból
is megtagadhass

gyermekkorom egy
kirakatban felejtett
paripán száguld

pirkad a tavasz
jégvirágok szirmain
gyöngyözik a fény

beborult homlok
alatt villámló szemek
elered a könny

ravasz örvények
bolondítanak szelíd
áramlatokat

páncélzatától
szabadulni vágyik a
lázadó patak

völgyek fölött köd
függönyén túl valami
változás lebeg

mocorog már a
pompás lombkoronával
álmodó berek

kalóriadús
celeb a szegénykonyhán
jótékonykodik

lakonikussá
sűrített szóhasználat
gyönyörűsége

tükörképedet
egyedül te vagy képes
megvigasztalni

megélhetésünk
a halhatatlanságot
zavarba hozza