Laczkó Vass Róbert haiku versei

sokan szeretnék
azt akit sokkal többen
kikosaraznak

gomblyukba tűzzük
gyámoltalanná fonnyadt
erkölcseinket

alvó kisgyerek
mosolyánál nincs nagyobb
titokzatosság

keresd a napfényt
és ne bánd hogy árnyékod
hozzád szegődik

megbolondulok
mondom s a pszichológus
egyetért velem

magát szerette
akkor is ha tükrömön
rúzsfoltot hagyott

adjatok időt
gyermekeiteknek hogy
felnőhessenek

egyetlen igaz
őre titkaidnak a
feledékenység

feltétel nélkül
fogadd el hogy nincsenek
feltételeim

gondolataid
értem de ha kimondod
összekuszálnak

egyedül indulsz
egyedül érkezel de
nem jársz egyedül

már nem hiányzol
mégis belebotlom az
emlékeidbe

empátiával
a bizonytalanság is
kiszámítható

mióta senki
nem vesz komolyan inkább
igazat mondok

kalandjaidból
fél szerelmet sem tudnál
összetákolni

olyannak látlak
amilyenné magadtól
sohasem lennél

minél hosszabbra
nyúlik egy élet annál
inkább rövidül

mi mást adhatnék
mint a végtelen időt
szűkre szabottan

félreismersz ha
négyszemközt soha nem az
az arcom látod

kinek a könnye
megtelik csillogással
azé az ünnep

egyformán hervad
a babér valamennyi
bajnok homlokán

szabadon bosszút
esküszik de fogságban
békülékenyebb

pofon után egy
egész életet újra
kell értelmezni

ragyogás közben
szem elől tévesztjük az
árnyak nyomorát

támadáskor a
tűzparancsot már nem kell
megindokolni

lopva szeretők
egymásba kapaszkodnak
a táncparketten

másokon saját
lelkifurdalásod nem
kérheted számon

annyit hazudj hogy
tudj magadnak hinni ha
igazat mondasz

fenegyerekek
angyalbőrben züllenek
vadállatokká

találat érte
szívedet menekülnék
de már süllyedünk

májusi eső
aranyat ér szeptember
végén petőfit

szabályok azért
vannak hogy szolgálják az
ellenérdeket

caplatsz a sárban
majd a tél behavazza
lábnyomaidat

rögvalóságod
annyira megvisel hogy
öledbe rogynék

könnyebb megszokni
a szégyent mint lemosni
a gyalázatot

angyali külső
jelmezében ördögi
szándék fintorog