Lívia Schmidt
kis barnuló folt
ernyedő virágszirmon
- csak ennyi vagyok
Lívia Schmidt
mélybíbor színnel
rajzolja körvonalam
tűzszemű vágyad
Lívia Schmidt
nefelejcskéken
tüllfodrot forgat a szél
könnyed piruett
Lívia Schmidt
mint illó tündér
még itt jár lábujjhegyen
a lenszőke nyár
Lívia Schmidt
reggel félénken
belém simult egy érzés
mosolyod ölelt
Lívia Schmidt
bújj ide mellém
hajtsd a vállamra fejed
csendünk összefon
Lívia Schmidt
pasztell csendet hint
ásító házfalakra
az alkony ujja
Lívia Schmidt
láblógat a nyár
kis fénypászmák csücsülnek
nyárfalevélen
Lívia Schmidt
foszló bóbitát
vigasztal a gyengéd szél
- szelíd búcsúcsók
Lívia Schmidt
szavaink fényét
nem csillag ragyogtatja
- jelentőségük
Lívia Schmidt
lombok rejtekén
napfényes tisztás felett
gombaillat száll
Lívia Schmidt
csillogó gyöngyöm
harmatos éjszakánkban
csak neked ragyog
Lívia Schmidt
magamhoz húzlak
hogy egymásba zuhanjunk
a vágy peremén
Lívia Schmidt
édes borzongás
boldogságpillangókkal
bizsergetsz belül
Lívia Schmidt
le sem vetkőztetsz
mégis meztelen vagyok
szemed tükrében
Lívia Schmidt
tüzes delelőn
lombsátrakban bújik meg
minden csendes árny
Lívia Schmidt
keserű hiány -
tenyeremben olvad szét
elfolyó csended
Lívia Schmidt
sziklák közt futó
friss hegyi patak vize
csacsog a tájnak
Lívia Schmidt
vándorútra kel
szelek szárnyán megannyi
ernyős pitypangmag
Lívia Schmidt
a köves partot
finom hullámnyelvekkel
nyaldossa a víz
Lívia Schmidt
rakparton ülve
parazsat fúj szívünkbe
a nyáresti szél