M. P. haiku haiku versei

hideg tó tükre
óv meleg ősz-színeket
esélytelenül

feketén fehér
hópehely varjúszárnyon
téli teljesség

kanóc tövéről
füst száll fel végül marad
a gyász - sistereg

bennem lapozna
egy gondolatolvasó
magában zizzen

Élet-jelentés:
szótárban ismeretlen -
írd fel - Lélekzem!

lélekmáglya-láng
az elégedetlenség
- tüze eléget

én csak azt kérem
tartsd tiszteletben énem
ne bánts míg én nem

kályha szívében
tűzmacska dorombol kint
párja válaszol

tudásvágy üldöz
kielégíthetetlen
létboldogtalant

nem bánni semmit
és elengedni mindent
- jin-jang ... haranghang

szivárványgömbök
nyár hamvain őszharmat
színes cseppjei

magyarázatra
szoruló szavak sorsa
Á-t ért-elmezés

időtlenséged
idővel kapizsgálod
végül megérted

életiskola
egyetlen vizsgatárgya
lelkiismeret

bár holnapunk még
elvehető az emlék
elvehetetlen

elrendeltetett -
karjaink ölelésre
teremtettettek

szélkarmester int -
elsárgult levél csörög
gesztenye koppan

levél cipőmön -
tavaszi nyári múzsa
- őszi útitárs

szürke ég-járda -
pocsolyából néz vissza
fekete tükör

árnyékom kerget
vagy én kergetem fénylő
függésben veled

lombok boltívén
visszhangzó madárdalban
Istentisztelet

Magának való -
mondják rólam - pedig csak
magának való

bennrekedt szavak
néma könny rozsdálta szeg
szívben fáj dalom

bizonytalanból
minden bizonnyal lesz majd
... lassan ... biztosan

minden hiába -
múlhatatlannak csak az
elmúlás marad

susogó széldalt
hangszerel át egy faág
őszi rezgőre

nyárvég béleli
búval lélekkabátunk
- gólya elrepül

érzetfolt-nyomok
átjáróházak falán
- mámor és nyomor

nemek harcának
győztese rendszerint egy
árva halk igen

tartozni csakis
össze és valahová
de másnak sosem

kinyíló gombok
és langy szél fútta dombok
... felettünk lombok

öleld meg - másnak
megközelíthetetlen
- belső farkasod

köztudott hogy nem
feltétlenül "köztudott"
mit a köz tudott

Lógni a SZERen -
könnymosott lélek szárad
hiába-valón

Mert mások vagyunk -
mást kérj majd másként - magad
magadért ... másért

Hajnal derengő
Nap nyitja ránk a szemét
- macska neszező