Nagy Enikő haiku versei

egy hazugság sem
színez jobbá vagy szebbé
őszinte lehetsz

árnyékom látod
vagy fényem, ha átölelsz?
talán mindkettőt?

hajnali álom -
tűnik nappal, mint a hold
éjjel visszavár

földi vándorok
sötétebb éjt keresnek
csillaghulláskor

az esti csöndben
hangosabban hallatszik
a tücsökzene

hosszú tél után
visszavesz völgyet, hegyet -
ibolyavirág

elment hát ő is,
a tündéri Tandori
nem fest szóképet

kedved hiába
keresem - dob és basszus
nyom el madárdalt

egy csésze tea
mellette könnyebb a szó
és a hallgatás

törött edényed
arannyal ragasztja meg
a tapasztalat

körbeciripel
ezer kabóca hangja -
közelít az éj

napfény hajlik el
vízcseppek hétszín bontják -
felhő-szivárvány

vékony fehér csík
napbarnított csípőit
körbeöleli

selyemkimonó
vízörvényként öleli
bokáit körül

bíbor színt öltött,
angyal függött ég s föld közt -
fátyolfelhő-kép

Háromsorosok
végtelenje. Világot
egy-kettő teremt.

Szúnyogok hada
lepi el mind, aki él -
a gát koktélbár.

Csak hull egyre rám
csillagok régen kihunyt
aranyló pora.

elmém tavába
kavicsokat hajít ma
mások éneke

többségi döntés
négy farkas és egy bárány
dönt vacsoráról

ha kellett volna
akár egyszer bármi is
bármi áron már

egyszer kisimulsz
mikor megtettél mindent
mit megtehettél

pitypang a kertben
mandalát nyit a gaz is
sokáig nézem

Ragyogóbban süt -
színkavalkád, ahol jársz.
Szél szirmot söpör.

múlik az idő
rigózarándok dalol
kerti kapunál

ifjú gyümölcsfám
sziromköntösét szél nem
udvarolja le