Nipson haiku versei

Vergiliusként
nem egy Dantét kísértem.
Megpihennék már.

Helyben szaladok -
vénülő rabja vagyok
szabadságomnak.

Nem kell szívesség.
Méltósággal őrülök
bele: Magamba.

Üvegpalackba
zárt vihar, hajót dobál.
- Ne piszkáld. Törék...

Ruhák a földön
Egy darabig még így lesz,
újra egyedül.

Megsárgult csikkek,
teraszomon galambpár.
Bújnék már hozzád, Hm.

Folyton jelszót kér
mostanság, nem ismer fel.
- Így megváltoztam (?)